Mi Droidzombival azért megpróbáltunk bejutni, és olyannyira sikerült, hogy én végül az első sorban kötöttem ki. Bright nagyon okosakat kérdezett, Hannu nagyon okosakat válaszolt, szóval minden ideális volt, kivéve a hőmérsékletet. Már amennyiben nem arról volt szó, hogy a finn vendég tiszteletére szaunát rendeznek, mert akkor stimmelt. Utána gyorsan boltoltam Noizzal dedikáltatható példányt (később szereztem Moxyland tiszteletpéldányokat, szóval megháláltam), és kiálltuk a rettenetes sort, fénykép is készült, az egyiken épp grimaszolok, a másikon épp beszélek, szóval inkább nem mutatnám be földöntúli szépségemet.
Az obligát füvöm ropogósra égés ezután következett, belőlem a hülyeség dőlt, bár legalább nem a refluxomról meséltem (asszem), hanem azt vitattuk meg, hogy a scifi/fantasyszerzők közül ki jópasi, mintha megállapodtunk volna abban, hogy Martin nem, valamint hogy Scalzi sem a kifejezett szívtipró, de élmény lehet vele élni (Miéville megosztotta a közönséget; Sandersont elfelejtettük kielemezni. És hozzátenném, hogy Jordan kifejezetten jóképű, jó kiállású, jó stílusú fickó volt). Miután Fleó, és leánya, Virgonc is visszataláltak hozzánk, utóbbival alaposan kiveséztük a Szent Johanna Gimit (az imádnivaló kamaszsorozat, amire én két éve szoktam rá, ő pedig most, tizenegy évesen), láthatóan megnyugtatónak találta, hogy felnőtt fejjel is értékelhető rajongása tárgya. Később elmentünk pizzázni, és már a bejáratban összefutottunk Hannuékkal, és végül mind egy asztalnál ebédeltünk, és beszélgettünk egy csomót, mindenféle fontos kérdésről, mint a skót függetlenség, a szingularitás, hogy mit szeretne kutatni, hogy képzeljünk el egy 4D nyomtatót, és milyen az internetre kiszervezett kutatás (ilyen és ilyen, például).
Ebéd után visszatértünk a rendezvény helyszínére, hogy KÁVÉT, szereztünk is, ültünk még kicsit a füvön, aztán beballagtunk, én enyhe pánikrohamot kaptam az ennyire túl sok könyvtől, odamerészkedtem a egy újabb kiadóhoz, akiknek fordítok, visszatértem a zöld gyepre, aztán D., Droidzombi és Noiz társaságában még megittunk egy sört, és ezúttal D.-vel vitattuk meg az SzJG-t. Szóval nem csak felnőtt fejjel, de az enyémnél lényegesen kiterjedtebb irodalmi műveltséggel is értékelhető.
Innen felballagtam A Családi Programra, ami saláta és libamájas pirítós típusú vacsorának bizonyult. Előtte meghallgattuk a kutya koncertjét, utána ittunk egy kis bort, és anyámmal a díványon heverészve egy régi Robert Redford filmet néztünk, míg aztán el nem ballagtam bele az éjszakába. Egészen vissza a pizzázóig, mert az SFmag stáb egy része még ott vitatta meg a megvitatnivalókat, záróra után Noizzal megittunk egy sört a Margit-hídnál, rám fért, bár a sör alapvetően ráfér az emberre. (A bor is. A pálinkáról nem is szólva.)
Másnap családi spagetti, a szép időre való tekintettel (és mert még csak kb. 300 tavaszi virágos fényképet lőttem idén) hazafelé sétáltam egy darabon, ha már a Millenáris felé kanyarodtam, fényképeztem kacsákat is, és összefutottam Whoisnotékkal, akik elsőre nem akartak megismerni a világos-virágos felsőmben, mert hogy ők engem csak feketében. Tény, mindenféle komor koncertekre hajlamos vagyok kevésbé hippinek öltözve menni, bár az lenne az igazán metál. Szóval megvitattuk velük a világ dolgait, aztán én elmentem kávé iránt (az előző napi túlsokkönyv megviselt, annyi könyv ne legyen egy helyen, és amúgy annyi ember se). Megnéztem a fényképeket, kitöröltem a bénákat, megittam a kávét; hát ennyit a mozgalmas és izgalmas hétvégémről.
