Kavics, a rocksztár

Az elbeszélések szerint az úgy volt, hogy Kavics még pamutgombolyagnyi korában elment, hogy felderítsen minden zugot, és jó kotorékebként beásta magát az egyik szekrény alá, ahol belebotlott a két kerámiatálba. Nagyot koppant, visszhangzott is jókorát a szűk kis résben, a kutya rettentően megijedt, és eliszkolt – hogy aztán pár héttel és pár kilóval később visszatérjen, mert elég erős most már, hogy legyőzze a rettentő szörnyet.

Idővel rájött, hogy a tálakat bökdösni és lökdösni, és az öblükbe jól beleugatni isteni móka, visszhangzik mindenfelé, csuda érdekes; persze az öröme nem tartott sokáig, mert azért a gazdáinak ennél érthető mód konzervatívabb a zenei ízlése. A tálak felkerültek egy polcra, és az ifjú rocksztár most már csak akkor kaphatja meg őket, ha épp senki sem dolgozik, telefonál, szenved amúgy is hasogató fejfájástól – de olyankor nagy öröm van. Koncert. Szkreccselés, emelés, odakoppantás, vinnyogás, egyik tál másikba billentése, a résekbe ugatás, az öblébe ugatás, dallamos nyifogás – K.O.N.C.E.R.T.