Láttam rengeteg filmet, semmi kedvem semmihez, legfeljebb aludni a déli napfényben, a takarómat a fejemre húzva, álmomban már megint Mória-variánsokon kellett végigtúráznunk, ha legalább valaha is szerettem volna a barlangokat, érteném a dolgot, de így nem.
És hajnalban verseket olvastam és fordításokat, pedig sosem voltam jó bölcsész, és azt hiszem, már nem is leszek.
R. S. Thomas: Still You waited with impatience each year for the autumn migration. It happened and was over. Your turn then. You departed, not southward into the burnished and sunlit country, but out into the dark, where there are no poles, no accommodating horizons. Last night, as I loitered where your small bones had their nest, the owl blew away from your stone cross softly as down from a thistle-head. I wondered. | Csend Türelmetlenül vártad az őszi költözést minden évben. Megtörtént, vége volt. Rajtad a sor. Elmentél, nem délre a perzselt és napfényes vidékre, hanem ki a sötétbe, ahol nincs égtáj, nincs nyugodt látóhatár. Múlt éjjel arra jártam ahol könnyű csontod fészkelt, a bagoly úgy szállt el a keresztről puhán, mint bogáncs pihéje. Ámultam. |