Nem ismerten annyira, mondhatni egyáltalán nem, egyetlen egyszer találkoztunk, és akkor is egészen más dolgok töltötték ki a fejemet és a figyelmemet, és elég kaotikus egy este volt az amúgy is mindenképp, és most már alighanem mindig az lesz róla a legélesebb emlékem, hogy félszeg vigyorral fekete fehérneműkről anekdotázik, miközben én feltehetően azt sem tudom pontosan, hol vagyok vagy miért, de, de, de azért hiába nem ismertem, mindig számított, hogy van lelke ennek a társaságnak, és hát leginkább ő volt ennek a társaságnak a lelke. Ő volt az, aki mindig megnézte és véleményezte az art.rpg.hu-n a képeket, aki mindig okos és kedves és bölcs tanácsokat adott - mindenkinek a saját tudása és képessége szerintieket. Én az ő megjegyzéseiből tanultam a legtöbbet. Rengeteget számított, hogy törődött ezzel a közösséggel, hogy támogatta a hozzám hasonló amatőröket, hogy biztatott mindenkit. Mindig terveztem, hogy majd egyszer elmegyek a rajzóráira is, csak aztán lusta voltam vagy épp túl elfoglalt, és ez mostantól már terv sem lehet.
Hiányozni fogsz, Max. Mindannyiunknak.
