Történt egy csomó minden, csak nincs kedvem írni róla, és lusta is vagyok, és álmos, és hoppá, ma nem vettem be a vitaminjaimat, biztos csak azért.A térdemen pillanatnyilag jókora, halványzöld seb repedezik össze-vissza és fááááj, az egyik lábujjam egyetlen gigantikus vízhólyag (először azt hittem, eltörtem, mert olyan érzés volt, mintha lebegett volna, aztán amikor lerángattam a csizmámat, láttam, hogy bezony, tényleg azt tette; fejlesztett maga köré önálló vízágyat, ilyet még nem is láttam), de a legjobban persze a szívem sajog, ez mondjuk ilyen napfényhiányos időkben nem is meglepő. Például amikor vasárnap a napsütésben hevertem a virágzó sülzanót tövén, akkor semmi bajom sem volt; rájöttem, hogy pályát módosítanék, és a következő életemben mégsem bükkfa akarok lenni, hanem sülzanót.
Érdekes adalék egyébként, hogy amikor rágugliztam arra, hogy "sülzanót", az első találat rögtön valami virágesszencia-terápia volt, hogy "Ha rossz tapasztalatai miatt úgy gondolja, hogy nem képes kapcsolatot teremteni másokkal: sülzanót", ez végül is csak azért vicces, mert egy ideje rájöttem, hogy ez az egyik fő problémám.
Az már kevésbé vicces, hogy magyarul egy árva értelmezhető leírás sincs szegény sülzanótról a neten, pedig igazán bájos... na jó, szóval egyáltalán nem bájos növény, csak én első látásra megkedveltem (és szerintem nem is kókusz-, hanem mimózaillata van, és egész hegyoldalakat bearanyoz, és az olyan szép) (csak ne szúrna). A sülzanótság amúgy a nyúlsággal is párhuzamba állítható, mert mind a kettőt nagyon gyűlölik az ausztrálok, amiben nekik igazuk is van, mert ezek invazív fajok, de végül is az akác is az mifelénk, és én mégis szeretem. (Milyen vicces, hogy a fehér akác angolul black locust...)(És még mit meg nem tud a nyúl: nem véletlenül a Cerruti 1881 volt sokáig a kedvenc parfümöm, abban is van mimóza. Meg gyöngyvirág - mmmm! - meg frézia meg jázmin. És ez volt a másik kedvencem mindig is.)
