És az utolsó pillanatban az unokatestvéremmel elmentünk James Blunt koncertre, és meg is foghattam volna, az előadóembert és nem az unokatestvéremet, mert ott rohangált át a közönségen mellettünk, de valamikor rájöttem, hogy én csak olyan férfiakat akarok fogdosni, akik viszonozzák ezt az elképzelésemet, (így esett nyáron az is, hogy nem fogtam meg az Isten, izé, Joey Z lábát, pedig többször is majdnem beesett közénk, miközben páros lábbal ugrált, a fejét rázta, és gitározott), tehát nem taperoltam le James kollégát sem, pedig világsztár, és egyébként nagyon jó koncertet adott. És élőben olyan nagyonbrit feje van, hogy azt képen közvetíteni lehetetlen, és én szeretem a briteket, nna! Jó sokat játszott, átrohangált a közönségen, futott egy kört az ülőhelyek között is, három számot a keverő oldalán felemelt zongorán adott elő, mielőtt visszatért volna a színpadra, és a végén szörfölt egy kicsit a zongorája tetején. Volt minden sláger, csendes, ugrálós, új és régi; a No Bravery -vel élőben is meg lehet engem hatni, mert olyan háborút tapasztalt módon háborúellenes, a fények lenyűgözőek voltak, és a végén a konfettieső kellemesen elvonta a közönség figyelmét arról, hogy ezek most itt tényleg levonulnak. Hazafelé aztán az unokatestvérem vett egy plakátot, és a metrón először heves fénykardozásba, majd jóval pajzánabb jelenetekbe bonyolódott mindenféle egyéb plakáttulajdonosokkal; átbicikliztünk az éjszakai Budapesten (én főleg kapaszkodtam és rettegtem), ettünk és ittunk és újra összefutottunk az egyéb plakáttulajdonosokkal; és mivel közben hideg volt, megfáztam.
amit a black metalos ismerőseim előtt elhallgatnék
És az utolsó pillanatban az unokatestvéremmel elmentünk James Blunt koncertre, és meg is foghattam volna, az előadóembert és nem az unokatestvéremet, mert ott rohangált át a közönségen mellettünk, de valamikor rájöttem, hogy én csak olyan férfiakat akarok fogdosni, akik viszonozzák ezt az elképzelésemet, (így esett nyáron az is, hogy nem fogtam meg az Isten, izé, Joey Z lábát, pedig többször is majdnem beesett közénk, miközben páros lábbal ugrált, a fejét rázta, és gitározott), tehát nem taperoltam le James kollégát sem, pedig világsztár, és egyébként nagyon jó koncertet adott. És élőben olyan nagyonbrit feje van, hogy azt képen közvetíteni lehetetlen, és én szeretem a briteket, nna! Jó sokat játszott, átrohangált a közönségen, futott egy kört az ülőhelyek között is, három számot a keverő oldalán felemelt zongorán adott elő, mielőtt visszatért volna a színpadra, és a végén szörfölt egy kicsit a zongorája tetején. Volt minden sláger, csendes, ugrálós, új és régi; a No Bravery -vel élőben is meg lehet engem hatni, mert olyan háborút tapasztalt módon háborúellenes, a fények lenyűgözőek voltak, és a végén a konfettieső kellemesen elvonta a közönség figyelmét arról, hogy ezek most itt tényleg levonulnak. Hazafelé aztán az unokatestvérem vett egy plakátot, és a metrón először heves fénykardozásba, majd jóval pajzánabb jelenetekbe bonyolódott mindenféle egyéb plakáttulajdonosokkal; átbicikliztünk az éjszakai Budapesten (én főleg kapaszkodtam és rettegtem), ettünk és ittunk és újra összefutottunk az egyéb plakáttulajdonosokkal; és mivel közben hideg volt, megfáztam.
