ismét csak betűről betű, és szóról szó

Elég különleges élmény Omar Khajjámot olvasni és Tribe After Tribe-ot hallgatni mellé, már csak egy jó kancsó sirázi bor hiányzik, hogy igazán hangulatba kerüljek. Persze a rózsalugas alól a sivatag felé, Balra El ügető sakál sem ártana (magam is meglepődtem, de ezúttal tényleg  nem a Szabó Lőrinc vagy a Weöres Sándor féle fordítások a legjobbak; Faludy György viszont nem okoz csalódást).

Újabb, az Idő  teljes Kerekét  bemutató ismertetőm került fel az endless.hu-ra, nem izgalmas, de legalább hosszú, és volt benne egy mondat, amiből kifelejtettem az állítmányt. Utólag azért belekerült. Persze jó kérdés, hogy mit reklámozok én itt egy olyan sorozatot, amiért épp nem akarnak nekem, mint fordítónak fizetni, én pedig épp tervezem leperelni róluk az anyjuk óvó tekintetét is, de az öreg Jim (Robert Jordan) azon kevés emberek közé tartozott, akik kivívták mélységes és odaadó tiszteletemet.

Amúgy pedig mindenki töltsön le Peter Watts novellákat és regényeket, igaz, hogy rám az egyik regény felénél olyan világvége és halálfélelem tört rám, hogy két napig még az aknakeresőtől is sírva fakadtam, de attól még (vagy ez is épp azt mutatja) Peter Watts nagyon jó. Igazi, kemény, kegyetlen science fiction. Azért külön felnézek rá, hogy írt olyan földi társadalommal, tudománnyal és internettel ellátott regényt, ami tíz év alatt sem avult el annyira, hogy az egyszeri felhasználó is sírva röhögjön - de az 1998-as Starfish  nekem még most is frissnek és minőségét megőrzöttnek tűnt.

Kaptam dögös Kreatív Blogger kitüntető-mémet Nialantól, és ez igazán megtisztelő, szeretném megköszönni - akkor is, ha épp életem egyik legkevésbé kreatív periódusát élem (már amennyiben azt, hogy bárhol és bármikor képes vagyok elaludni, nem számítjuk alkotó tevékenységnek). A szabályok szerint most nekem is meg kellene neveznem Öt Kreatív Bloggert, de én úgyis mindig és rendszeresen megszakítom az efféle láncokat. Egyrészt, mert lusta vagyok, másrészt gyáva, hogy én itt válogassak, harmadrészt nem is lenne fair válogatnom, mert az ismerőseim egy része hivatásosan kreatív, ráadásul blogban kifejezhető síkon - szóval milyen dolog lenne már Brainoizt azért megdicsérni, amit a magyar nyelvvel művel, amikor mind tudjuk, hogy mi történne, ha egyszer csak úgy véletlenül, cél és stílusérték nélkül egyszerűsített mondatok kerülnének ki a keze alól (az irodaház belső udvarának üvegteteje berobban; kommandósok villannak elő a semmiből, a cég grafikusai felé meglobogtatnak egy Kis Vuk  kiadványt, majd miután ettől mindenkinek kisült az agya, berontanak a játéktervezők szentélyébe, ahol egy kiélesített Word Helyesírásellenőrzővel tartják sakkban az írástudókat... Brainoiz baljós elgépelések össztüze alatt remeg, hogy ó, jaj, miért is kellett azt írnia, hogy "a tökfőzelék a kedvenc ételem" , és hogy most a tökfőzelékkel van a gond, vagy a nyelvi súlytalansággal). Vagy vegyük például WhoIsNot blogját - nem arról szól, hogy mi történik vele, hanem arról, hogy ír és rajzol és dizájnol, és most őszintén, ez nem csak azért van így, mert ennyivel kreatívabb az átlagnál, hanem azért is, mert ő ezt az oldalát szánja a nyilvánosság elé. Mások pedig azt, hogy épp melyik pályán milyen játékot tolnak, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevésbé kreatív népek, bár ha már itt tartunk, ennél még a részletes álom-leírások is érdekesebbek (persze ott van az a nagyon trükkös megoldás, hogy ha a hatodik pályán csak akkor romboljuk le teljesen a... ó, már hozzák is a WarCraftIII mintás kényszerkabátkámat az ápolók).

Igen, szóval közben el is felejtettem, hogy csak annyit akarok mondani, hogy az én szememben minden blogger egyformán kreatív, vagy valami hasonlóan formás XXI. századi közhely.