
Érdekesség amúgy, hogy Omar Khajjám, akiről én mindig úgy tudtam, hogy leginkább a bor és korai léleklobogtatás terén jeleskedő költő, mellesleg és mintegy a korszak egyik legjelentősebb matematikusa volt és csillagásza és. Elszegényedve, de elégedetten, mestere, Avicenna munkáit olvasgatva hunyt el, és megjósolta, hogy sírját mindig virágszirmok fogják borítani.
Találkoztam még rengeteg ismerőssel is; és a családom számos tagjával is; és adtak nekem tejet, kávét, gyümölcslevest és egyéb pompás dolgokat; és rá kellett ébrednem, hogy a csikung golyó tényleg súlyosan függőséget okoz, viszont nem lehet tőle gépelni, úgyhogy ennek örömére inkább Tigris és sárkány -t néztem, és csilingelő golyóbisokat görgettem a tenyeremben, már csak valami zöld tea kellett volna a megvilágosodáshoz, de azértaz már sok lett volna, és nem elég koffeindús.
Aztán volt olyan is, hogy hirtelen felindulásból (és/vagy kisebb lelkiismeret-furdalás miatt, hogy sosem megyek vissza adatot ellenőrizni) újra elballagtam a Halott Fák Erdejébe, ahol most meglepően éltek a fák, sőt, többségükben zöldelltek is. És nagyon meleg volt és ettől nagyon álmos lettem, és hideg, március eleji vihar és orkán erejű szél nélkül amúgy sem volt az egészben semmi romantikus. Mivel nem volt akkora gótság, helyette viszont jöttek a szúnyogok (innen is látszik, hogy nem minden gót, ami az ember vérét szívja) (a szúnyogok és az APEH jó ellenpélda), csak 179 fényképet csináltam a múltkori 498 helyett.