LoA volt szerdán, csütörtökön teázódás volt a titkos gyilkos bölcsésszel (aki olyan jámborul néz ki, hogy nehéz elhinni róla, hogy törte már el késsel hadonászó hajléktalanok bordáját), pénteken őrült unokatestvéremmel lógattuk a lábunkat a vízbe a Gödörnél, később csatlakozott hozzánk egy kanadai ismerőse és több amerikai ismeretlen, engem pedig liverpool-i akcentussal vádoltak. Szombaton közös kutyafelügyeletet keretében próbáltuk túlélni a hőséget, aztán én még sétáltam egyet, és szembesültem a francia utcabál olyan elképesztő részleteivel, mint hogy a provence-i gyümölcslekvárt 1200 forintért kínálták, per kisméretű üvegcse, és akkor egy kicsit úgy éreztem, hogy ez a kényszeres jóllehúzzuk-a-marháját akkor is idegesítene, ha történetesen épp ehetnék lekvárhoz hasonlóan felcukrozott holmikat. Vasárnap kaptam fekete és fehér kerámianyuszit, só- és borsszóró műfajban, és megnéztük A banki meló -t, ami igencsak jó film. Később vacsoráztunk és sétáltunk is, és megtudtam, hogy az elmúlt hetek tartós agyhalála könnyen lehet a szénhidrát megvonás eredménye is. Hétfő estére annyira elszontyolodtam, hogy a diétámat is megszegtem, és Johnnie Walkert fogyasztottam kefírrel; annak a fényében, hogy ettől hirtelen kategóriákkal jobb lett az élet, azt hiszem, előtte tényleg nagyon kilátástalan lehetett. Kedden aztán Fonológuslánnyal ebédeltünk és kávéztunk szinte már párizsi hangulatú, járdaszegélyre terjeszkedő kávézóban, aztán csütörtökön Brainoizzal áztunk el épp csak egy kicsit az esti vihar elől menekülve. Pénteken már családi program volt, és szombaton meg aztán végig, bográcsolással és kerttel és szép volt és jó is.
napok, egymás, után
LoA volt szerdán, csütörtökön teázódás volt a titkos gyilkos bölcsésszel (aki olyan jámborul néz ki, hogy nehéz elhinni róla, hogy törte már el késsel hadonászó hajléktalanok bordáját), pénteken őrült unokatestvéremmel lógattuk a lábunkat a vízbe a Gödörnél, később csatlakozott hozzánk egy kanadai ismerőse és több amerikai ismeretlen, engem pedig liverpool-i akcentussal vádoltak. Szombaton közös kutyafelügyeletet keretében próbáltuk túlélni a hőséget, aztán én még sétáltam egyet, és szembesültem a francia utcabál olyan elképesztő részleteivel, mint hogy a provence-i gyümölcslekvárt 1200 forintért kínálták, per kisméretű üvegcse, és akkor egy kicsit úgy éreztem, hogy ez a kényszeres jóllehúzzuk-a-marháját akkor is idegesítene, ha történetesen épp ehetnék lekvárhoz hasonlóan felcukrozott holmikat. Vasárnap kaptam fekete és fehér kerámianyuszit, só- és borsszóró műfajban, és megnéztük A banki meló -t, ami igencsak jó film. Később vacsoráztunk és sétáltunk is, és megtudtam, hogy az elmúlt hetek tartós agyhalála könnyen lehet a szénhidrát megvonás eredménye is. Hétfő estére annyira elszontyolodtam, hogy a diétámat is megszegtem, és Johnnie Walkert fogyasztottam kefírrel; annak a fényében, hogy ettől hirtelen kategóriákkal jobb lett az élet, azt hiszem, előtte tényleg nagyon kilátástalan lehetett. Kedden aztán Fonológuslánnyal ebédeltünk és kávéztunk szinte már párizsi hangulatú, járdaszegélyre terjeszkedő kávézóban, aztán csütörtökön Brainoizzal áztunk el épp csak egy kicsit az esti vihar elől menekülve. Pénteken már családi program volt, és szombaton meg aztán végig, bográcsolással és kerttel és szép volt és jó is.
