Volt azután Queensryche, bár jó sokat késtek, persze zúztak így is, mert hát jó zenészek. Geoff Tate-ről folyt a víz, de a szemfestéke szaunabiztos volt (a márkája kéne). Volt mind a két Mindcrime, és Jet City Woman, most mit is mondjak még? Igen, igen, igen! Nekem azért végül mégis Eddie Jackson volt a hab a tortán, basszgitáros poszton; nem tehetek róla, az indián vének mindig imponálnak, pláne, ha zenélnek. Nem aluljáróban; de ott van a Trujillo, rút azték fejével - na, hát ő egy híró.Mostanában reggel, mikor felébredek, mindig karmolások fedik a térdemet. Arra gondoltam, hogy majd térdvédőt hordok alváshoz, az ágyba. Megoldom a dolgot. Elvágom az ujjam, sajnos elég sűrűn, eltört még a kedvenc éjfekete gyűrűm, elszállt a pendrive-om, adatot is vitt el; drága lesz az új, ez a nagyobb gikszer. Aztán meg a gépem elsőre nem bootolt, idegességemben felrúgtam pár bútort, később csak elindult, adatot mentettem, de azért hogy mondjam, nagyon nincs ez rendben!
Ezen kívül csúnyán hátbaszúrtak többször, szerencsére nem más, mint az akupunktőr; aztán áram alá helyezett a drága (nem, dehogy becézem. Ez csupán az ára). Hőgután kívül még könyveket is kaptam, nem is maradt mára egy sem olvasatlan. Ismertetni fogom legalább a felét, például a káosz-kölykök történetét.
Nagy előnye aztán a budai várnak, hogy tövében éjjel süncsapatok járnak. És hogy széles fala mindig épp jó meleg, sőt, akkor a legjobb, mikor a nap lemegy. Hajnalig beszélget rajta a sok részeg, csillagokat néznek meg csak heverésznek. Láttam kisnyuszit is, úgy szunyókált, hanyatt, ahogy nem láttam még mást, csak játéknyulat; füle a szemére konyult, mellső lába embermód volt felhúzva a mellkasára.
