Brainoiz és jómagam felkerekedtünk, hogy kettőszáz magyar forintért megtekintsük a Paradise Lostot, és a helyszínen találkoztunk rengeteg rég nem látott emberrel is, bár az igazság szerint csak én nem láttam őket régen, mert B. még előtte sosem. A koncert maga jó volt, igazi nyáresti koncert, és Nick Holmes nekem nagyon tetszik így hosszú szőke hajjal, tényleg van valami régmúlt korokat idéző a külsejében, bár a hangja, az nem idézte a régmúlt korokat, az volt már ennél jobb. De azért egy As I Die (amit Nick Holmes állítása szerint már a középkor, pontosabban a vetésforgó feltalálása óta játszanak), egy Enchantment , egy Embers Fire , az isteni One Second , vagy az örök és elmaradhatatlan, ezért kötelezően zárószám Say Just Words ... Jó, hát én ilyen közép-korszakos Lost rajongó vagyok. Értékelem én, hogy volt a Gothic és a Pity the Sadness , de inkább csak elméleti síkon. Szóval jó volt. És olyan sok rég nem látott arcot láttam. Szinte mint a régi szép időkben, csak már nem a mi hátunk mögött súgnak össze őszinte iszonyattal, hogy "ezek itt előttünk még meg sem születtek, amikor kijött ez a lemez!" , hanem mi fordulunk be a lelkes tizenévesek láttán.És utána öregesen hazaballagtunk, még elkortyoltunk egy kis üdítőt (!!!) egy kőkorláton, lakáshitelekről, számlákról és adósságokról beszélgettünk, és rögtön még jobban irigyeltem a lelkes tizenéveseket.
Most már el kellene menni valahová hajnalig táncolni, hogy ne érezzem magam ilyen nyomorultul.
Miért nem hajlandó rá senki sem?
