Elmúlt a rövid kis nyári szünetem, és hát a Szigetnek is vége, és majd fogok arról is írni, feltéve, hogy kiheverem a megfázásomat - azért nem lehet azt sem csak úgy, hogy csütörtöktől vasárnapig minden áldott nap megáztam, és vizesen mászkáltam, és a híres Szigetpor is bebüntetett, és sarat köhögtünk föl és fújtunk a zsebkendőnkbe már az első napon - de nagyon jó volt, minden esővel és porral együtt. A hilltopos törköly például még most is hiányzik. Kiváló gyógyszer meghűlés ellen. Rengeteg fénykép is készült, némelyik nem rólunk, de azok sem rosszak.Mivel a Szigeten kívül nemcsak, hogy nem dolgoztam, de ébren sem nagyon voltam (kimerültség, lappangó, később elemi erővel kirobbanó megfázás), olyan sok minden másról nem tudok beszámolni, bár mászkálás közben rengeteg nagyon romantikus történetet találtam ki, azt szoktam, ha sokat kell mászkálnom, és a Szigetre ki-be-körbe mászkálni aztán épp elég sokat lehet. Bár közben a világmegváltó nagy tervekről kiderült, hogy sajnos mégsem, mert persze mikor, ha nem ebben az évben változtatnák meg az ide vonatkozó szabályokat? Pedig lehettem volna másoddiplomás. Igazi angol nyelven.
Azért voltak az elmúlt héten is zseniális húzásaim, például, amikor egyik éjjel hazatámolyogván valamit kivettem a mélyhűtőből, de aztán az ajtót nem csuktam vissza rendesen, úgyhogy felvehettem a befagyás-szitkozódás-leolvasztást is a programba. A rendrakásnak még mindig az elején járok. És a Sziget alkotott nekem legalább két mosásra elegendő színes és fehér szennyeseket. De az Idő Kerekét és a Rider-Waite tarot-t egybeolvasztó képem tetején most már nagyon helyre kis sárkány díszeleg - esküszöm, pajkosan kacsint! Bár nem ez volt a szándékom, de azért elégedett vagyok vele... Már csak úgy hatszáz munkaórára taksálom a hátralévő vázolásokat, kontúrozásokat és színezéseket - sajnos megragadtam óvodás szinten, először meg kell rajzolnom a kifestő körvonalait, hogy aztán kiszínezhessem (és indexed color is vagyok, csak a filctoll előre gyártott színeit ismerem, árnyalatok és keveredések nélkül, mint az ovisok).
Aztán a városban nyugati turistának néztek és már eleve csak angolul voltak hajlandóak szólni hozzám, ezt úgy döntöttem, hogy az egyszerűség kedvéért bóknak veszem. A megfázás utolsó fázisában kiderült, hogy természeti értékünk, a Hajógyári sziget egy jelentős részét hazahoztam a tüdőmben, azt hiszem, mégsem leszek szénbányász, ez a köhögés egyáltalán nem olyan vicces.
Később felmentem egy napra pihenni is az erdei házikóba, szalonnát sütöttünk és már kiválóan meg tudom pirítani a szalonnazsírral átitatott kenyeret két, egymás mellé fektetett nyárson - és úgy még sokkal finomabb. Hazafelé jövet pedig belebotlottam a Margit-hídnál a akadályrepülő világkirályok budapesti futamának előköreibe, és ha több ezer fényképet nem is, de szám szerint 178-at azért csináltam. És egy részüket fel is teszem - nem valami változatosak, de némelyiken látszanak a repülőgépek is! Sőt, meglepően sokra ráfértek.
Aznap aztán még eljegyzési szalonnasütésre is hivatalos voltam, és szerintem dobogós helyezést értem el azzal, hogy mennyi mindenkit ismertem, bár igyekeztem a töménytelen tömény után sem előszedni a pulikutya hajlamaimat, hogy megpróbáljam egymás mellé terelni a láthatóan gazdátlan egyéneket. Csak egy ostromjátékost irányítottam el a szerepjátékosokhoz (ostrom és szerep, egyre megy), de mivel pillanatokon belül már az "elf" és a "varázsló" kifejezéseknél tartottak, szinte büszkén jelenthetem, hogy jól tettem. Kedvenc shaolin kung fu oktatóm (engem sosem oktatott, de azért nagy kedvencem akkor is) még szalonnazsírral átitatott kenyeret is pirított nekem, meglepetésnek, és amiért mondtam, hogy az a legjobb; rettentően meghatódtam, bár az igazság szerint tőle nem szokatlanok az ilyen nagylelkű gesztusok, kevés nála jószívűbb embert ismerek.
Augusztus huszadikát aztán azzal ünnepeltem meg, hogy megnéztem a The Simpsons filmet, és zseniális volt - az angol eredetit ugyan csak majd és egyszer, de ez így, szinkronnal is ritka mulatságos. Amikor kijöttem a moziból, szembesültem azzal, hogy odakinn mindent elsötétítő vihar tombol - kivételesen előzékenyen beköszönt már a tűzijáték előtt - és hogy nekem ebben az égszakadásban még a harminc méterre lévő háztömbömig sincsen kedvem átvergődni. Leültem hát egy cappuccino mellé, és olyasmin gondolkoztam, hogy kilenc főszereplő az ugyan három triád, és ez így nagyon szép és még inkább mértani, de kilenc főszereplőt képtelenség végigzsonglőrködni egy történeten, különösen azokban az eloszlásokban, amik eddig összejöttek. És most amúgy sem klasszicista drámát és homlokzatot építgetek, tehát akár le is állhatnék a kényszerű szimmetriákkal.
Egyébként megtudtam azt is, hogy mi mindent csinálhatnak a különféle három-, négy-, öt- és satöbbiszögek egy születési képletben, és ezzel újabb szintre léptem asztrológiai ismereteimben. Már csak azt kell átlátnom, hogy mit akarok kezdeni a disszonáns energiaörvényeimmel; egyelőre mindenesetre gyönyörködöm a képben, ikerörvények, ez olyan szép, elképzelni sem tudom. Ah, csak az a szépséges geometriája ne volna az egész asztrológiának. Csak az a szépséges geometriája ne volna.
