
És volt itthon anyám, és mászkáltunk, rettentő sokat ettünk és szép holmikat zsákmányoltam, például kovászos uborkát és virágmintás, gyűrt vászonblúzt (masnival és fodrokkal, mert azt úgy kell). Az erdei házikóban újabb maratoni sütés volt, és a sógorom édesanyja véletlenül a májas hurkát fagyasztotta ki a kolbászkák helyett, de legalább megtudtuk, hogy a grillezett májas hurka a legjobb, illetve a májas hurka grillezve a legjobb. És grilleztünk hamis l'ecsót (ratatouille, bár ez itt egy majdnem-igazi receptje), és sört ittunk pálinkával és vörösborral. A legutolsó, legillatosabb őszibarackokról nem is beszélve.
Aztán volt az is, hogy kaptam olyan könyvet, hogy In the forests of Serre , Patricia A. McKillip-től; amolyan mese-akár-felnőtteknek-is, kacsa- (vagy inkább tyúk) lábon forgó boszorkával, tűzmadárral, és tíz évad Vészhelyzetet megszégyenítő mennyiségű szívcserével. És most olyanokon gondolkozom, mint hogy Serre zord erdő-országát hogyan kellene magyarra fordítani; úgy döntöttem, hogy ez nekem francia, és anyám szerint valóban, ha a franciát nézzük, egész sor szarvasagancsos ősvadonra emlékezteti a szó. Azt hiszem, leginkább Ronan herceggel, és a Gyre névre hallgató, ifjabb varázslóval fog meggyűlni a bajom - az egyik csak nem elég magyaros, a másikhoz viszont túl sok Yeats verset kellett elemeznem, és még mindig nem tudom, hogy most akkor ez a gyre -dolog hogy van.