Szépen, sorban.
Váratlan fordulat, hogy hétfőtől napi négy órában dolgozom, mint a hagyományos, földi halandók. Ha leadtam az összes könyvet, amivel nem állok sehogy,és a céggel megfelelünk egymásnak, akkor teljes munkaidőben is alkalmaznak. Örülök neki, már nagyon utáltam itthon dolgozni (=a munkahelyemen lakni), akkor is, ha addig, amíg nem adtam le az összes könyvet, amivel nem állok sehogy, arra nem is szeretnék gondolni, hogy addig milyen rémesen nehéz lesz.
Április végén egy hétig nyaralunk!!! Asztrogót barátném és én a világ egyetlen kelta fővárosában üljük Beltaine ünnepét, bár szerintem Dublin belvárosában egyetlen tündérdomb sincs, hogy a buja telihold (amúgy is újhold lesz) fényében műveljük mindazt, amit a Loreena McKennitt rajongók szerint az ír tündérvarázslatok művelni szoktak, úgyhogy marad a sör, de abból is csak kevés, mert annyira mezítlábas gazdálkodást sem látott még a világ, mint amire mi ott kényszerülni fogunk, alighanem igénytelenebbek leszünk a tevénél és a tiszai kenutúráknál is (jó, zuhanyozni azért fogunk, na).
Megnéztük a Büszkeség és Balítélet mozifilm változatát, nekem nagyon tetszett, sőt, nekem tetszett annyira, mint a BBC sorozat (marha nagy szó) bár persze van, aki ezzel nem ért egyet. És rájöttem, hogy... szóval újabb dolgokra jöttem rá, mindegy, mostanában egyfolytában rájövök dolgokra, csak az a baj, hogy nem biztos, hogy mindegyik valóban úgy van, és nem valahogy egészen máshogy, például nem biztos, hogy a világ valóban egy Jane Austen regény, vagy ha igen, akkor nem biztos, hogy Eliza Bennett vagyok, nem Charlotte Lucas.
Cserben hagyott az értelem, ezen már a kávé sem segíthet, az alvás sem, de ha negyedszerre is megnézem, hogy...
...megnéztem. Förtelmes dolog az Internet. Annyi érdekes és haszontalan dolog van rajta. És némelyik még szép is.
