A céges migráció katasztrófák sorozata lett, vagy ötven ember nem tudott dolgozni tőle egész hétfőn. Akkora csúszás volt, hogy mi le sem adhattuk a gépet, hanem be kellett mennünk csütörtökön is, hogy akkor pótolják nálunk a dolgot. Attól eltekintve, hogy két órával korábban kellett kelnem (készülődés és utazás, a reggeli csúcs és a metrópótló miatt bőséges ráhagyással), és hogy odabenn ilyenkor mindenki hatszor kávézik és beszélget, mert végre találkozunk, és aztán valamikor azt a munkát be kell hozni, tök jó volt. Jó volt látni az embereket, jó volt beszélgetni, és még az apámtól kapott, a szobaközösség javára felajánlott brutál puzzle-el is haladtunk (ugyanaz a kép van mindkét oldalán, kilencven fokkal elforgatva... már a keretet kirakni is nehéz, mert oké, ez ott a vörös macska feje, de melyik oldalon?).
Második nekifutásra szerencsére sikerült megoldani aztán a dolgot, mondjuk közben a fél cégnél sérültek az ilyen kisebb programok, mint számológép és fényképnézegető (amit mi a sok screenshot miatt azért elég sokat használunk), és sokaknál pár nagyobb is, például a Teams, de sebaj, böngészőből úgy-ahogy azért működik.
Viszont megint mondták, hogy le kéne már cserélni a céges laptopom, úgyhogy januárban valószínűleg tényleg nem úszom meg. És utána újratelepíteni és újra beállítani és újra eeeeeeeeeeeeee, nem, nincs kedvem.
