A nap nagy öröme, hogy az a doboz fájdalomcsillapító, amit elástam a fiók mélyére, mert ibuprofén (még épp szedek szteroidot az autoimmun foltjaimra, amiket egyáltalán nem hat meg a dolog - viszont rendes ember módjára elolvastam a tájékoztatót, és kiemelték, hogy az ibuprofént és kis barátait lehetőleg hanyagoljam egy darabig), az valójában paracetamol ópiummal felütve! Ezen a ponton már annak is örülnék, ha a teszteseteket látomásos költészetben fogalmaznám meg, csak haladjak valamivel, de feltehetően a 25 mg még nem az a dózis, amitől elszabadul a lelkem mélyére láncolt Coleridge.
