Szerencsére nem szoktam nyilvános évértékelést tartani, így ezúttal is megúszom, hogy a strukturált gondolkozási kvótámat itt kelljen kimerítenem, például ahelyett, hogy kicsit felkészülnék fejben arra, hogy mindjárt újrakezdődik a munka. A nem nyilvános évértékeléshez összeszedtem végre a pár évvel ezelőtti füzetkénél jóval hasznosabb rendszert, így nem kellett egy ponton sem hisztérikusan káromkodva a falhoz vágnom egy köteg papírt, hogy persze, faszom, rajzoljam le a leginspirálóbb pillanatomat egy hatszor tizenöt centis szövegdobozba, hülye vagy, bazdmeg? Szóval most kicsit nyugodtabban összegeztem a dolgokat, ebben az is sokat segített, hogy egy ideje már heti és havi szinten is végignézem, mi történt, még ha csak röviden és sokszor felületesen is.
Az elmúlt két hétben végre találkoztam emberekkel és kis fehér kutyákkal, ami sokat simított az idegrendszeremen (ami a hétfői munkakezdés puszta gondolatára kezd újra bepöndörödni). Ezen kívül csak annyiban tért el a két hét szabadság a szokásos járványügyi életmódomtól, hogy az eszeveszett frusztráció talán kevésbé karmolta szét az agyam, bár sajnos csak a munkahelyemről mentem szabadságra, a szerkesztendő novella, amit időnként megnyitok, belenézek, majd tehetetlen kétségbeeséssel bezárok, továbbá az ostoba fejjel még egy éve elvállalt fordítás (esküszöm, minél többet dolgozom rajta, annál több van hátra belőle) azért folyamatosan rontja a maga kis részét a helyzeten. De legalább azt eldöntöttem, hogy a francia tanfolyamot feladom, mert csak beszélgettünk egész órán, és nyelvtanilag helytelenül makogni ingyen is tudok, anélkül, hogy közel megoldhatatlanul rálógna a kijárási tilalom és a munkaidő által amúgy is kurtára szabott sétálóidőmbe.
Amúgy nincs semmi baj, csak belőlem ezek szerint ezt hozza ki a bezártság - a frusztrációimat öntöm szavakba, a többit nem, vagy nem ide, és nem egész mondatokban. Pedig írhatnék olyanokról is, mint hogy jó az új mikróm és nagyon finom rakott krumplit lehet benne sütni, vagy, hogy karácsonykor sütöttünk vaníliás kiflit, és még van belőle egy kevés. Netán a newgrange-i napfelkeltékről a téli napforduló idején, ha már ezúttal közvetítették online, és megnéztem. De ehhez igazából sokkal többet kéne gondolkoznom, mint a féktelen nyafogáshoz, és arra most korlátozott képességeim vannak. Talán majd legközelebb.
