Lassan már rendesen tudok enni, inni és beszélni, és ha holnap kiszedik a varratokat is, minden még egy fokkal jobb lesz - azt leszámítva, hogy holnap már dolgoznom kell, és egyáltalán nem érzem, hogy kipihentem volna magam. Nagyon sokat alszom és nagyon keveset csinálok bármit (olvasni sem volt erőm), azt hiszem, tényleg szükségem volt legalább egy hét semmittevésre.
Most már visszatérő álmom, hogy elmegyek valahová - koncenrtre, fesztiválra, külföldre - és amikor megérkezek, eszembe jut, hogy de hát járvány van! Mit csinálok itt maszk nélkül... egy maszk nélküli, részeg tömegben! Haza kéne mennem, de most rögtön! Nem is lett volna szabad idejönnöm! Ilyenkor kicsit dühös vagyok, hogy a rohadt járvány még az álmaimat is elrontja, pedig ott aztán tényleg biztonságosan partizhatnék egész éjszaka.
Egyéb újdonságokról nem nagyon tudok beszámolni, elromlott a porszívóm is, de nagyon rendes volt, mert másfél órával a lomtalanítás kezdete előtt tette, szóval legalább őt is levihettem a mikróval, a vízforralóval, a szendvicssütővel (és a kirobbanthatatlanul beleégett sajttal) együtt, és nem kell egy évig kerülgetnem, mire megszabadulhatnék tőle. Kicsit fájt ennyi sokáig jól szolgáló, hűséges háztartási eszköztől megválnom, hajlamos vagyok nagyon antropomorfizálni a tárgyakat, de végül csak megtettem. Levittem még a tíz éve be nem kapcsolt asztali gépet is, bár most nem tudom, mire akasztom majd a fülbevalóimat és a hűtőmágneseket (utóbbiakat nyilván tehetném a hűtőre, de azt nem szoktam nézegetni). A következő pont négy (vagy inkább öt) könyvespolc beszerzése lesz, és persze egy új porszívó... sőt, azt hiszem, először és leghamarabb az új porszívó kell.
