Szóval holnap műtét, most kezdek pánikolni, miért kezdek pánikolni, elegem van, de komolyan és mindenből. Leginkább saját magamból. Mi a fenének pánikolok, attól nem lesz semmi jobb, rosszabb viszont... nyilván már most rögtön minden rosszabb tőle.
Amúgy pedig: nagyon szeretem azt a halványzöldet, amilyenek most épp a fák; tegnap felpróbáltam egy ruhát, ami majdnem jól állt; a barátaim egészen hihetetlenül kedvesek, viccesek és érdekesek; vettem két doboz Strepsilst, végtelen kefírt és kétszersültet, már csak a banán hiányzik; valahonnan szereznem kéne egy szkennert, mert feltorlódtak a kész rajzok.
