minden túl gyors

És nagyon zavar, hogy tíz nap alatt végighallgattam La Fraternité de l'Anneau-t, és ez még azelőtt volt, hogy az iroda átköltözött a Corvinhoz, és mostantól naponta bő egy órával többet kell utaznom, és mi lesz velem? Ahol ezt vettem, DRM mentesen és mp3-ban letölthetően, ott csak a két alap Tolkien és az Amerikai istenek volt, ami érdekelt, és akkor márciustól vagy ezeket hallgatom végtelenítve, vagy nem tudom, nem tudom tényleg.

Az új iroda nagyon furcsa, pedig most jobban örülnék nagyon nem-furcsa dolgoknak az életemben.

hol is tartottam

Monsieur Bessac épp Fendevalban lábadozik, sokkal gyorsabban szaladnak a fejezetek, mint vártam, vagy mint emlékeztem rá. Egyes részeket jól esne újra előszedni magyarul*: amikor utoljára olvastam, még nem véste át az erdőket a fejemben Holdstock és a Mythago wood, és most nagyon furcsa volt épp a megértés határán hallgatni az Öregerdő leírását. Köd és göcsört és gyökerek és ágak, ezt a részt most egészen máshogy láttam, mint gyerekkoromban, és (akárcsak Bilbó kalandjait hallgatva) megint az volt az érzésem, ebből valójában horrofilmet kéne forgatni. Furcsa úgy gondolni Trufára és Pippinre, hogy idétlen kamaszgyerekek, Frodóra pedig, hogy valamelyik harminc körüli kollégám is lehetne - nem olyan lökött, mint némelyikük, ellenben két sör után már lelkesen énekel az asztal tetején állva. Igazából megértem Elrondot, aki tízezer év bölcsességével úgy érezte, legalább a legkisebbet és leghülyébbet nem kéne kiengedni a nagyvilágba: a kettőnek összesen nincs annyi esze, mint egy molylepkének, és hol a szülői engedély, hogy egyáltalán idáig eljöhettek? Mindjárt jön a gyámügy, és rajtam kéri számon őket.

Két és fél hete nem alszom rendesen, tegnap már csak három órát sikerült - igaz, közben végigvettem, Az Idő Kereke melyik kötetben épp merre fordult, hát, ööö, a WarCraft pályák jobban mentek. Pedig még azt sem mondhatom, hogy a játékkal több időt töltöttem, mert a féltéglább kötetekkel bőven piszmogtam annyit, hogy az alatt nem csak a Reign of Chaost tolhattam volna le a Frozen Throne-nal kibővítve, de mögé csaphattam volna a teljes Dragon Age sorozatot is, tokkal, vonóval és kiegészítőkkel. Az általános lelkiállapotomat egyébként talán az jellemzi a legjobban, hogy hétfő este, amikor ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom, egy sms és egy whatsapp üzenetem, remegni kezdtem, hogy te jó ég, mi történt - aztán kiderült, hogy névnapom van, hurrá. Érdemes kedvesnek lenni velem...

Már csak tizenkét bagolykombináció van hátra, ami azt jelenti, hogy, számuljunk gyorsan, hatvanhárom elkészült. Ez az egyik legkisebb, ebből a négymadaras ráfordulásból összesen hat változat van.

*csak dolgok vannak előtte a polcon, amiket nehéz leszedni és utána visszatenni, és hasonlóan leküzdhetetlen akadályok

kis törött gép

Hát a Le Seigneur des anneaux sokkal nehezebb. Pedig azt még többször olvastam, és még jobban tudnom kéne kívülről, épp csak kevésbé működik az "elkaptam három szót, tudom, miről szól a mondat", főleg, mert itt már nehezebb elkapnom három szavakat... vagy csak nem szoktam még meg a hangoskönyvet felolvasó derék francia hangját. Hadd áltassam magam ezzel!

Közben legalább eljutottam a 45 kombinált bagolyig, mert legjobban rajzolás közben lehet bármit is hallgatni. Sajnos innentől jönnek a dupla rajzok, ahol vagy ezért, vagy azért nem lehet teljesen körbefűzni a nyomorult madarait, hanem kell külön egy csőrr-szárny-csőr és egy szárny-csőr-szárny is. Miért találok ki ilyeneket magamnak, hacsak nem azért, hogy lehessen közben dolgokat hallgatni.

Hétfőn elmentünk korcsolyázni, és amikor rövid pihenő után visszaléptem a jégre, dobtam egy akkora hátast, hogy megijedni sem volt időm. Akkor csak eléggé fájt, azóta sokkal jobban, elég nagy ütést kaptam a kőművesdekoltázsomra, jaj. Nem fáj, ha nem mozgok, de éjszaka azért minden mocorgásnál felébredtem, reggel ennek megfelelően elaludtam, ó jaj, ó jaj, nincs erőm ma este írni menni, sőt, moziba sem (pedig meg akartam még egyszer nézni a Ragadozó városokat, mert nekem tetszett).

álmatlan

Éjjel fél kettőkor aztán nekiláttam összeszedni, hogy a WarCraft 3-ban mik is voltak a kedvenc pályáim, ehhez persze nyilván végig kellett venni, hogy milyen pályák voltak egyáltalán, és milyen furcsa, hogy melyik nagy kedvenc és miért épp az, és hogy milyen részletekre emlékszem belőle, pedig utoljára a WarCraft film után játszottam végig az egészet (meglepően hamar és meglepően sikeresen, mert a rutin és az évek). Akkor egyébként már másfél órája lefeküdtem aludni, szóval annak az éjszakának is lőttek. Reggelre legalább kijött az ekcémám, kicsit nyom a stressz (ha legalább tudnám, miért épp most és miért ennyire), de majd egyszer biztos jobb lesz.

Befejeztem az összes bagolypárt, most összeépítgetem már őket, azt hiszem, 37 kombinációnál tartok, összesen 75 lehetséges, egyáltalán nem estem vele túlzásba. Végighallgattam a Le Hobbit hangoskönyvet, és rájöttem, hogy tényleg kívülről tudom valami magyar-angol változatban, mert franciául is tudtam követni. Jártamban-keltemben azért sok franciát hallok a városban, szóval biztos, hogy amúgy nem értem a beszélt nyelvet, illetve most alapozok meg annak is, hogy rengeteg szóról soha ne is tudjam, hogyan kell írni - de legalább kicsit kimosta végre az agyamból a Peter Jackson féle filmszörnyetegeket, és már csak ezért is megérte.

Kaptam nagyon szép új ruhákat, és mind a három jó is. És kaptam galette des rois-t is, márpedig az a kedvenc szezonális süteményem (és rengeteg sajtot és lazacot is, és és és (rendes fájdalomcsillapítót))!

baglyok

Azóta kész van még öt pár (már csak három pár kell a teljes készlethez) és a lehetséges kombinációk közül harminc.

Harminc.

De persze a könyvben csak egy fejezetet haladtam, mert ami fontos, a fontos kényszer, az kényszer.