Kimerítő volt: a folyamatos hőség, a szakadatlan munka. B. félig volt csak az öntudatánál. Magától író szintaxisgép lett belőle, csak azért létezett, hogy szétbontsa, lefordítsa, papírra vesse a kérdéseket és felolvassa a válaszokat.
Általában nem is értette, hogy amit fordít, pontosan mit jelent.
pedig meglepne, ha írónk valaha fordító vagy tolmács lett volna
életben vagyok még, nem mintha bárki kérdezte volna
Hétfőn elbizonytalanodtam, amikor a brasserie-t véletlenül brassiere-nek olvastam - még jó, hogy nem ez alapján fordítottam le azt a mondatot. Mondjuk gyanús volt, hogy egy melltartó hogy a fenébe egyesült egy szállodával, de láttam én már annyit ebből a világból, hogy szemem sem rebbent volna, ha tényleg.
John C. Wright: The Chronicles of Chaos
Wright hullámvasútként robogó fantasy trilógiájában latinul sorszámozott gyerek élnek egy iskolában az erdő mélyén, akik négyévente ugyanazt a születésnapot ünneplik, és ez még csak a kezdet, mert akad rejtély és izgalom bőven. Tapsi garantáltan spoilermentes ismertetője egy mitológiai és modern popkulturális áthallásokkal súlyosbított, remek történethez csinál kedvet.
Cikk az endless.hu-n.
de hát ez szigorúan tudományos irodalom!!!, mondta ekkor lewis carroll
A könyvben előkerültek a kaotikus mosogatógépek, és már épp felszabadultan kacarásztam. Aztán fél mondattal később kiderült, hogy nem, hogy valóban vannak a káoszelmélet alapján kidolgozott dinamikával működő mosógépek, az Ön konyhájában is, esetleg. Több dolgok vannak, mondta a fiatalember is, és tagadhatatlan; kaotikus mosogatógépek, nocsak, az inkvizíciónak volt igaza, a technológia tényleg az ördög találmánya.
És estem bele filozófiai mélységekbe is, nagyon: "ha veszünk egy fánkot, megvesszük a közepén levő lyukat is, de nem vehetünk egy lyukat csak úgy magában" , bár a(z) (fel)ismertebb világvallásokkal ellentétben itt az a lényeg, hogy ebből a lyuk definiálása nélkül is ki tudjuk számolni, hogy a fánk oldalainak és csúcsainak összege megegyezik az élei számával (remélem is; a fánknak jó esetben ezek közül egy sincs seholse-sose, annak ilyen édes kis körbe-görbe ragacsnak kell lennie - ha mégsem, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy miért egy gigantikus csavaranyát reggelizünk porcukorral), tehát a lyuk nem létezik, de mielőtt a lét illúzióját fátyolként félrehajtó indiai fakírnak éreznénk magunkat, fontos leszögezni, hogy a lyukra az sem igaz, hogy nem létezik, egyszerűen a lyuk, mint lyuk, az tök baromság, a lyuk csak számszerűsíthetőségében számít.
De az is érdekes, hogy az állatok mintázata és az ötödfokú egyenletek megoldhatatlansága közel áll egymáshoz, csoportelméletileg és szimmetriáik miatt; és egyes reakció-diffúziós egyenletek eredményei úgy néznek ki, mint a trópusi halak, de min gondolkozhatott Turing, amikor hirtelen ez jutott az eszébe...?
Vicces dolog még, hogy az absztrakt algebra egymást követő két nagy alap-alakját úgy hívták, hogy Lie és Killing - mitológiát alapítanék rá, ha lehetne, meg a 196884. dimenzióról is, amiről érdemes tudni, hogy maga a szörny, de ráadásul kivételesen.
(Az már csak csendben sokkolt és beroskadtam, hogy) a leginkább elfogadott modell szerint egy csillagot akár több irányból is láthatunk egyszerre, mert matematikailag a világ így kerek (vagy fánk vagy görbült dodekaéder vagy beroskadt csokinyúl alakú), szóval
belestünk
mind
a
cvikkeres
fehér
nyúl
üregébe
és ráadásul tényleg, és ráadásul valóban, és ráadásul úgy tűnik, hogy ez az elsőre olyan békésen rendezettnek tűnő világegyetem vadabb a legsúlyosabb LSD-világközi nyúlutazásnál is.
csak mielőtt teljesen dilettánsnak néznek
(a "törött gép" , az egy reznorizmus volt, tudom ám, hogy magyarul nem így mondjuk)
szilánkosan, mert ennyi maradt
- "guttural whisper", nem tudom elképzelni a torokhangú suttogást, de hát egy londoni írta, azoknak meg a hangképzésük nem az, hogy nem-euklideszi (nem az; Euklidész egy árva fonetikai írást nem hagyott hátra), de még ezt is kinézem belőlük
- a lemniszkáta hangzásra olyan, mintha vérengző ragadozó létére is aranyos kis tengeri madár lenne, színes csőrrel meg fekete-fehér felfestéssel, pedig valójában a függvényekkel meg a fekvő nyolcassal? ...valami? ...és sajnos nem az alvással töltött óráim száma?
- a világ nagyon szeretné, hogy sugárban lehányjam, miket szállít fel a buszokra, például hetven fölötti nő fehérnemű nélkül, csipkeblúzban, négy zsák üres sörösdobozzal, nem lehetne inkább valami nem-euklideszit, mondjuk egy focilabda alakú világegyetemet?
- az algebra egy olyan gyűrű, amit meg lehet szorozni egy mezővel, és ezt szeretném magyar népmesében illusztrálni
- és ellenőriztem, hogy Bill Steer még mindig tündérboci, bár a Carcass rajongók most biztos helytelenítik, hogy nem az agyban tapicskolás véres gitárú főbelezőjeként emlegetem, de hát olyan kis tündérboci
- görögdinnyét eszem vöröshagymával, és azt hiszem, eltörtem pár lábujjamat
- ha már akár 2-3 napon át sokat fordítok, akkor borzasztóan nehezemre esik a beszéd, és különösen az összefüggő és emberi; elég furcsa, hogy ennyire más a fordítás és a beszéd formalizmusa (nem ígérem, hogy nincs rá jobb szó), holott elvben mind a a kettő szavakon alapul, meg ilyenek
- haggis
- infinitezimális szabadidőm és agyam van és pénzem sincs több, pedig ezt a kifejezést tudományosan már be is tiltották, mert pontatlan, és amúgy is, hogy hangzik már
- kizárt dolog, hogy a kelta fonatoknak nincs közük a beteges matematikához, egy-egy bonyolultabb mintát lemásolni is csak súlyos függvénytani nyomkövetéssel lehet (szerintem lemniszkáták) (vagy haggisek)
- levendulaszín ég, merőlegesre felezett holddal
- nem-euklideszi dolgokkal töltöm a napjaim; Homer Simpsonnak tetszene az az elképzelés, hogy az univerzum esetleg egy határtalan fánk, én inkább egy végtelen bulinak szeretném gondolni, de AZ láthatóan nem igaz
- Szigeten szinte el sem mozdultunk a Hilltopról, bár azért megnéztük Mr J. "Rotten" Lydont tengeri szörnyből varrt kapucnis pizsamában, és ettünk lángost is, mert az kell
- utálatos kis törött gép vagyok, és gyakran éhes is, és mindig olyasmire, ami nincs itthon vagy a világon sem
- Ventus: a könyv Karl Schroeder, az ismertető az én mélységes jóságomból, a felület és a szerkesztés és a minden meg az endless.hu
Karl Schroeder: Ventus
Karl Schroeder felfeszegeti a pörgős fantasy-regények kopottas burkolatát és csillogó, ijesztő technológiára bukkan alattuk. Tapsi ismertetőjét azoknak is ajánlanánk, akik alapvetően óvakodnak a fantasy és sf párosításától, mert a Ventus könnyen rácáfolhat az előítéletekre.
Cikk az endless.hu-n.
ismét csak betűről betű, és szóról szó
Elég különleges élmény Omar Khajjámot olvasni és Tribe After Tribe-ot hallgatni mellé, már csak egy jó kancsó sirázi bor hiányzik, hogy igazán hangulatba kerüljek. Persze a rózsalugas alól a sivatag felé, Balra El ügető sakál sem ártana (magam is meglepődtem, de ezúttal tényleg nem a Szabó Lőrinc vagy a Weöres Sándor féle fordítások a legjobbak; Faludy György viszont nem okoz csalódást).Újabb, az Idő teljes Kerekét bemutató ismertetőm került fel az endless.hu-ra, nem izgalmas, de legalább hosszú, és volt benne egy mondat, amiből kifelejtettem az állítmányt. Utólag azért belekerült. Persze jó kérdés, hogy mit reklámozok én itt egy olyan sorozatot, amiért épp nem akarnak nekem, mint fordítónak fizetni, én pedig épp tervezem leperelni róluk az anyjuk óvó tekintetét is, de az öreg Jim (Robert Jordan) azon kevés emberek közé tartozott, akik kivívták mélységes és odaadó tiszteletemet.
Amúgy pedig mindenki töltsön le Peter Watts novellákat és regényeket, igaz, hogy rám az egyik regény felénél olyan világvége és halálfélelem tört rám, hogy két napig még az aknakeresőtől is sírva fakadtam, de attól még (vagy ez is épp azt mutatja) Peter Watts nagyon jó. Igazi, kemény, kegyetlen science fiction. Azért külön felnézek rá, hogy írt olyan földi társadalommal, tudománnyal és internettel ellátott regényt, ami tíz év alatt sem avult el annyira, hogy az egyszeri felhasználó is sírva röhögjön - de az 1998-as Starfish nekem még most is frissnek és minőségét megőrzöttnek tűnt.
Kaptam dögös Kreatív Blogger kitüntető-mémet Nialantól, és ez igazán megtisztelő, szeretném megköszönni - akkor is, ha épp életem egyik legkevésbé kreatív periódusát élem (már amennyiben azt, hogy bárhol és bármikor képes vagyok elaludni, nem számítjuk alkotó tevékenységnek). A szabályok szerint most nekem is meg kellene neveznem Öt Kreatív Bloggert, de én úgyis mindig és rendszeresen megszakítom az efféle láncokat. Egyrészt, mert lusta vagyok, másrészt gyáva, hogy én itt válogassak, harmadrészt nem is lenne fair válogatnom, mert az ismerőseim egy része hivatásosan kreatív, ráadásul blogban kifejezhető síkon - szóval milyen dolog lenne már Brainoizt azért megdicsérni, amit a magyar nyelvvel művel, amikor mind tudjuk, hogy mi történne, ha egyszer csak úgy véletlenül, cél és stílusérték nélkül egyszerűsített mondatok kerülnének ki a keze alól (az irodaház belső udvarának üvegteteje berobban; kommandósok villannak elő a semmiből, a cég grafikusai felé meglobogtatnak egy Kis Vuk kiadványt, majd miután ettől mindenkinek kisült az agya, berontanak a játéktervezők szentélyébe, ahol egy kiélesített Word Helyesírásellenőrzővel tartják sakkban az írástudókat... Brainoiz baljós elgépelések össztüze alatt remeg, hogy ó, jaj, miért is kellett azt írnia, hogy "a tökfőzelék a kedvenc ételem" , és hogy most a tökfőzelékkel van a gond, vagy a nyelvi súlytalansággal). Vagy vegyük például WhoIsNot blogját - nem arról szól, hogy mi történik vele, hanem arról, hogy ír és rajzol és dizájnol, és most őszintén, ez nem csak azért van így, mert ennyivel kreatívabb az átlagnál, hanem azért is, mert ő ezt az oldalát szánja a nyilvánosság elé. Mások pedig azt, hogy épp melyik pályán milyen játékot tolnak, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevésbé kreatív népek, bár ha már itt tartunk, ennél még a részletes álom-leírások is érdekesebbek (persze ott van az a nagyon trükkös megoldás, hogy ha a hatodik pályán csak akkor romboljuk le teljesen a... ó, már hozzák is a WarCraftIII mintás kényszerkabátkámat az ápolók).
Igen, szóval közben el is felejtettem, hogy csak annyit akarok mondani, hogy az én szememben minden blogger egyformán kreatív, vagy valami hasonlóan formás XXI. századi közhely.
erdőt a fától
Nemsokára én is oldalra, színes kis mezőkben beszúrt érdekességekben fogok kommunikálni, Érdekesség, hirdeti majd a felület, bár ha csak a saját életemet nézem, akkor aztán lesz majd rajta valami igazán unalmas, például, hogy ettem sajtos pirítóst, pedig-de-és-inkább el kellene mennem paradicsomot venni, de ahhoz is meleg van (a sajtos pirítóshoz nincs meleg, ahhoz nem kell felöltözni; ahhoz elég egy mindentudó svájci bicska, és egy párját vesztett, jobb kesztyű, amivel a forró tárgyakat kézben tartom). Ezen kívül ettem még cukkinis-fokhagymás spenótlevest, tényleg nem embernek való eledel, de amikor ilyeneket főzök, akkor általában nem is vagyok benne biztos, hogy a rettegéstől ledermedt fordító valóban ember.Érdekesség amúgy, hogy Omar Khajjám, akiről én mindig úgy tudtam, hogy leginkább a bor és korai léleklobogtatás terén jeleskedő költő, mellesleg és mintegy a korszak egyik legjelentősebb matematikusa volt és csillagásza és. Elszegényedve, de elégedetten, mestere, Avicenna munkáit olvasgatva hunyt el, és megjósolta, hogy sírját mindig virágszirmok fogják borítani.
Találkoztam még rengeteg ismerőssel is; és a családom számos tagjával is; és adtak nekem tejet, kávét, gyümölcslevest és egyéb pompás dolgokat; és rá kellett ébrednem, hogy a csikung golyó tényleg súlyosan függőséget okoz, viszont nem lehet tőle gépelni, úgyhogy ennek örömére inkább Tigris és sárkány -t néztem, és csilingelő golyóbisokat görgettem a tenyeremben, már csak valami zöld tea kellett volna a megvilágosodáshoz, de azértaz már sok lett volna, és nem elég koffeindús.
Aztán volt olyan is, hogy hirtelen felindulásból (és/vagy kisebb lelkiismeret-furdalás miatt, hogy sosem megyek vissza adatot ellenőrizni) újra elballagtam a Halott Fák Erdejébe, ahol most meglepően éltek a fák, sőt, többségükben zöldelltek is. És nagyon meleg volt és ettől nagyon álmos lettem, és hideg, március eleji vihar és orkán erejű szél nélkül amúgy sem volt az egészben semmi romantikus. Mivel nem volt akkora gótság, helyette viszont jöttek a szúnyogok (innen is látszik, hogy nem minden gót, ami az ember vérét szívja) (a szúnyogok és az APEH jó ellenpélda), csak 179 fényképet csináltam a múltkori 498 helyett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)