A karácsonyi készülődés helyett valami teljesen más okból elmentem könyvesboltba; és hosszasan sírtam, mert gondolatban nagyon hamar elköltöttem nagyon sok pénzt, és akkor még új könyveket nem is láttam.Azaz láttam egyet, egy skót antológiát, azért nagyon dühös lettem, mert ugyan kaptam egy olyan e-mailt még tavasszal, hogy ők mondjuk akkor ingyen leközölnék egy fordításomat, és örüljek neki, hogy egyáltalán; de akkor még arról volt szó, hogy majd kapok egy tiszteletpéldányt is. És hát ilyenkor morcos szoktam lenni. Ne a könyvesboltban kelljen már rádöbbennem.
Ezek után elmentem, és megnéztem Az arany iránytű -t, és tetszett, bár itt sem tudom, hogy aki nem olvasta előtte a könyvet, az mit értett belőle; és nagyon, nagyon, nagyon hiányoltam a végéről Lord Asriel csúfos árulását. Igaz, azzal már dramaturgiailag nem kerek egész, és ez nekem a könyvben is kicsit furcsa volt; de nekem a könyvben elég som minden kicsit furcsa volt, szóval.
És esküdni mernék rá, hogy Nicole Kidmannek egykor volt csípője, és ennek megfelelően dereka is, szóval alakja; mert jó, hogy dekoratív ruhafogas lenne, de ebben a filmben a testhez tapadó ruha engem megijesztett rajta. A csinos fogpiszkálók elterjedését amúgy a főszereplő lány is mutatta, és ilyenkor nagyon elkeseredem, nekem a csontvázam is szélesebb, mint ezek tízes kötegben, hogy fogok így lépést tartani korunk nőideáljával? (Sehogy, sehogy.)
A jegesmedvék viszont nem voltak olyan rettenetesek, mint amitől tartottam, és akkor itt most át is kötöm reklámba, mert ha már jegesmedve, akkor üdvözölném Polármackót - páncélja ugyan nincsen, de sokkal modernebb Iorek Byrnisonnál, mert ő blogot tart.
Másnap elhagytam a telefonomat, de aztán megtaláltam, és számlát nyitottam először egy bankban, később az éves endless.hu sörözésen, mert első fordulóban a pultnál fizetéshez pénztárca helyett csak a szemüvegtokomat vittem, ezért a többiekkel ellentétben nekem nem kellett tételenként fizetnem. Utána kaptunk Neil Gaiman biztatásával ellátott nyalókát, megígértem, hogy megyek én még Edinburgh-ba, és megtudtam dolgokat, de azokat már el is felejtettem, tényleg.
Valamint megígértem Brainoiznak, hogy majd írok arról, hogy jártam Bécsben, mert egészen felháborodott, hogy nem is tudott róla - pedig nem is értem, miért lepte meg. Én sosem írok az érdekes dolgok jelentős hányadáról, például mert gondolok róluk dolgokat, és azt ám nem mindig kellemes szavakba önteni (egyébként pedig írtam róla, persze, majd Budapesten adnak bárhol is rendes tejszínhabot a kávéba!).
