Már mielőtt megvettem a jegyet, elég erős kisebbségben voltam azzal, hogy lelkesen, de keveset vártam tőle, és ez jó is volt így. Aztán persze ismét beigazolódott, hogy nincs emberileg felfogható ízlésem, mert rettenetesen élveztem, sőt, több helyütt meghatott könnyeket morzsoltam el a szemem sarkában, másutt pedig lelkesen sóhajtoztam, hogy ah, igen. Nekem ez a Beowulf értelmezés tetszett.Kedvenc kifogásom volt, hogy túlságosan is hasonlít a 13. harcos -ra, bár nekem nem tűnt fel, hogy miben, és különben... (körbenéz, és suttogva folytatja) ...ez annyira nem nagy hiba, mivel két Beowulf feldolgozásról van szó. A 13. harcos és az alapjául szolgáló Michael Crichton könyv, a Ködsárkány / Eaters of the Dead ugyanis csak egy szokatlan szempontból megfogalmazott, szórakoztató Beowulf-változat, melyben Grendel, az anyja, valamint a sárkány így együtt egy teljes kultúrányi, agresszív neandervölgyi, és hőseink sikeresen a megérdemelt kihalásba taszítják őket mind egy szálig.
Persze már a kifogás gyakorisága is mutatja, hogy Magyarországon Beowulf meséje nem olyan elterjedt (szerepel ugyan a germán-kelta regék között, másfél oldalban, de pusztán a történetből a fene sem érti, mi benne a jó), és a néző jó eséllyel mezítlábas fantasy filmként kezeli az egészet - úgy pedig nem feltétlenül működik. A Beowulf ugyanis éppúgy nem fantasy, mint ahogy a többi ókori és középkori eposz sem az. Más világban, más dramaturgiai mértékek szerint írták, és az igazság szerint az alaptörténet egyáltalán nem moziképes. A filmben egy alapvető történeti elemet változtattak csak meg (és egy másikat hazugságnak állítottak be), de enélkül nem lehetett volna "sztorit" belecsempészni; eredetileg ugyanis a Beowulf öregségében érkező sárkánynak semmi köze nincs a Grendel klánhoz, már csak azért sem, mert Beowulf nem Hrothgar trónját foglalja el, hanem hazamegy, és otthon lesz nagy király (Wealthow / Wealhtheow és Beowulf vonzalma az eredetiben nyilván nem szerepelt, már csak azért sem, mert ott a királynőnek eladósorban lévő lánya és két fia volt). Eredetileg ez két külön történet, és önmagában egyik sem túl tartalmas. Így átkötve viszont szinte akár már sztorit is ki lehetett belőle hozni, és azért ez a Beowulf ismeretében nagy szó.
Nem csak jeleneteket és szereplőket hagytak benne az eredetiből, de egész párbeszédeket is (például Unferth kötözködését szinte szó szerint), és ha jól hallottam, még az eredeti óangol változat szövege is felhangzik, amikor ünnepi keretek között eljátszák Beowulf és Grendel párharcát (amiről ugyan senki sem írta, hogy egy szál fejpántban vívták meg, de azt többször is kiemelte a gondos óangol szerző, hogy Beowulf nem volt hajlandó fegyvert használni, és amúgy jól is tette, mert Grendelt nem fogta az acél). Márpedig az óangol gyönyörűséges. És ha az ember nem figyel rá oda, fel sem tűnik neki, mit hall.
Számos más olyan apróság is volt benne, ami nyilván azért tetszett, mert tanulgattam épp eleget az óangolokról, és mert láttam, hogy a film készítői is így voltak ezzel (Neil Gaiman esetében nem most először szembesültem vele, hogy ő szereti a germánokat; ráadásul másik Beowulf-elhajlása, a Monarch of the Glen nagy kedvencem). Ilyenkor sokkal több mindent lehet látni az olyan részletek mögé, mint az újra és újra feltűnő ivókürt (bár Fafnir sárkányt belekeverni a dologba... ...az talán csak annyiban jó, hogy ezzel utalhatnak arra, hogy átkozott a kincs), a kereszténység megjelenítése, vagy a Grendel klán pokolbéli származása és a történet világképe (például hogy a sárkány az gonosz, és nem csak úgy fajilag, hanem mert egyenesen az Ördög maga; ez az angolszászoknál elég elterjedt nézet volt) (a mi fogalmainkkal mérve sok szempontból elég gyermeteg világképpel bírtak).
Engem nem zavart, hogy ez egy rajzolt film, vagy csak pár kép erejéig, elvégre ha ez egy rajzolt film, és nem csak 90%-ban, mint a többi fantasy, hát legyen. Az emberek (sokszor valóban sikertelen) rajzoltsága néha még tetszett is, segített megtartani azt a távolságot, ami minden mesénél kell, hogy ne kezdjem a saját valóságom szabályait vonatkoztatni rá.
...
Gondoltam, hogy még írok valamit, de aztán rájöttem, hogy az csak arról szólna, hogy Wiglaf (akinek kicsit más volt a szerepe és a megítélése is az eredetiben, de annak úgy nem lett volna sok értelme) mennyire mélységesen jó volt, és hogy amúgy is több fonott szakállú férfit az utcára, lehetőleg talpig páncélban, de összességében nem vagyok benne biztos, hogy ez mégis olyan jó mozgalom lenne.
