Most kezdem a harmadik kör köhögést, újabb dolog, amiből elegem lehet. Az autós oktató ma egy ponton beparkoltatott egy benzinkúthoz és vett nekem egy kávét. Nem tudom, aggódjak-e, de végül senki sem halt meg, a kocsit sem törtem össze, bár ez nem mindig rajtam múlt. Harmincnál már majdnem tudom, mit csinálok, de negyvennél egyelőre még legyorsulom a képességeimet. Huszonnyolc év kihagyás után harmadik alkalommal ez talán még belefér, de előbb-utóbb valahogy periférikus látást kell növesztenem, meg reflexeket?
Dublinban szóba került, hogy de hát mivel tölteném az időm, ha örökre sok pénzem lenne és nem kéne dolgoznom, és akkor csak a kung fut hoztam fel, hogy megtanulnám újra rendesen a formagyakorlatot, de amúgy vezetni is sokkal intenzívebben tanulnék, és nem csak heti egyszer járnék dobtanárhoz, és sokkal hamarabb eljutnék arra a szintre, ahol már tényleg tudom mit csinálok, és újra átvenném egy tanárral a középiskolai matekot, mert azt nagyon szerettem, és lenne spanyol és francia és német magántanárom, és lehet, hogy tanulnék valami szakmailag hasznosat is, de inkább nem, hiszen örökre sok pénzem lenne, és pont leszarhatnám a szakmát mindörökre, és tanulnék linómetszést és olajfestést és visszamennék felnőtt úszásoktatásra és akkor ez még csak mindaz, amit tanulnék, és nem írtam és nem rajzoltam és nem zenéltem és nem jártam múzeumba és nem utaztam és nem henyéltem és nem kóstoltam végig a kontinens legfinomabb borait és legjobb sajtjait és nem éltem legalább pár hetet minden érdekes nagyvárosban, szóval nem is értem a kérdést. Egy másodpercig sem unatkoznék (így sem unatkozom, de azért sokkal több pénzzel sokkal több tök jó dolgot tudnék csinálni). Szóval adjatok nekem végtelen pénzt, ígérem, jó dolgokra költeném, az egész világ érdeke, hogy újra megértsem a trigonometria rejtélyeit.
