Írhatnék évértékelést, de egyrészt nem szoktam, másrészt tök hosszú lenne, és kiderülne, hogy egy csomó mindenről nem írtam év közben, és milyen rosszul felépített dramaturgiai izé már, hogy egyszer csak itt a VÉGE felirat előtt hirtelen kiesik a szekrényből egy rakás fontos és izgalmas dolog? Ja nem is, a legizgalmasabb dolgokról többnyire írtam, EasterCon, Fekete Zaj, Pyoba, akkor meg tök unalmas lenne az összegzés, azon kívül lusta is vagyok? Igazából épp tételmondatnál akadtam el regényírás közben, és azt próbálom halogatni bármivel. Be akarom már fejezni ezt a nyomorult regényt így tizennégy év után, és akkor majd visszakanyarodhatok a Rókavár rejtélyéhez, netán a Sárkányudvarban szörnyetegek által nevelt kamaszokhoz, esetleg belekezdhetek abba a történetbe, ami a Szent Johanna gimi és a Mitágó-erdő keverékének indult, amíg rá nem jöttem, hogy valójában a depressziós családapa (másodállásban az erdő ura) az egyetlen igazán érdekes szereplő benne.
Jó, hát ez a jelenet semennyire sem lett izgalmas, ellenben sziruposabb, mint egy vödör dupla karamellás toffee nut frappuccino latte, ááááá, beütött a maximális melodráma, és még csak nem is tudom, mire fogjam.
