A körülmények és a saját hülyeségem csodálatos összjátéka kellett hozzá, hogy tegnap benn hagyjam az irodában az influenzaoltásomat. Ma jöhettem be érte, ezzel sikerült pont kiiktatnom az egyetlen időpontot a héten, amikor beadathattam volna, tehetségem parttalan. Ráadásul rendes ebédem sem volt, amit hozhattam volna, mert miért tartanék otthon mobilizálható ebédet, és mivel végül pont annyival költöttem túl magam novemberben, amennyibe a teljesen fölösleges, egyben teljesen elkerülhetetlen London-Párizs repjegy került, továbbá a biztositéktáblát sem fogják ingyen cserélni (még úgy sem, hogy nagyon kedvező árajánlatot kaptam rá), ezúttal az sem fér bele, hogy majd leugrok venni valamit. Szóval reggel a kis motyómba (a jegyzetfüzetem, a laptop, a töltő, a három teszttelefon, a töltőik, az egér és az órám töltője mellé) betettem egy zacskós levest, némi zöldséget és tojást, a teljes kartondobozzal, és egyáltalán nem érzem hülyén magam, hogy itt ülök az iroda közepén egy doboz tojással, amiből kettőt meg is fogok főzni ebédre. Aztán a törzsidő lejártakor nagyon gyorsan haza kell majd rohannom az oltással, hogy betegyem otthon a hűtőbe, és utána még odaérjek jógára, olyan jól tudom szervezni az életemet, mintha amúgy unatkoznék.
