halogatásokban

 Írhatnék évértékelést, de egyrészt nem szoktam, másrészt tök hosszú lenne, és kiderülne, hogy egy csomó mindenről nem írtam év közben, és milyen rosszul felépített dramaturgiai izé már, hogy egyszer csak itt a VÉGE felirat előtt hirtelen kiesik a szekrényből egy rakás fontos és izgalmas dolog? Ja nem is, a legizgalmasabb dolgokról többnyire írtam, EasterCon, Fekete Zaj, Pyoba, akkor meg tök unalmas lenne az összegzés, azon kívül lusta is vagyok? Igazából épp tételmondatnál akadtam el regényírás közben, és azt próbálom halogatni bármivel. Be akarom már fejezni ezt a nyomorult regényt így tizennégy év után, és akkor majd visszakanyarodhatok a Rókavár rejtélyéhez, netán a Sárkányudvarban szörnyetegek által nevelt kamaszokhoz, esetleg belekezdhetek abba a történetbe, ami a Szent Johanna gimi és a Mitágó-erdő keverékének indult, amíg rá nem jöttem, hogy valójában a depressziós családapa (másodállásban az erdő ura) az egyetlen igazán érdekes szereplő benne.

Jó, hát ez a jelenet semennyire sem lett izgalmas, ellenben sziruposabb, mint egy vödör dupla karamellás toffee nut frappuccino latte, ááááá, beütött a maximális melodráma, és még csak nem is tudom, mire fogjam.

a hétvégéről eddig

A huszonöt órás csütörtök után most lesz egy huszonhárom órás vasárnapom; húgom sikeresen férjhez ment; annyira elfelejtettem fényképezni, hogy már a szelfijeim sem előnyösek; sikeresen nem rúgtam be.

az agyam és az állapota

A körülmények és a saját hülyeségem csodálatos összjátéka kellett hozzá, hogy tegnap benn hagyjam az irodában az influenzaoltásomat. Ma jöhettem be érte, ezzel sikerült pont kiiktatnom az egyetlen időpontot a héten, amikor beadathattam volna, tehetségem parttalan. Ráadásul rendes ebédem sem volt, amit hozhattam volna, mert miért tartanék otthon mobilizálható ebédet, és mivel végül pont annyival költöttem túl magam novemberben, amennyibe a teljesen fölösleges, egyben teljesen elkerülhetetlen London-Párizs repjegy került, továbbá a biztositéktáblát sem fogják ingyen cserélni (még úgy sem, hogy nagyon kedvező árajánlatot kaptam rá), ezúttal az sem fér bele, hogy majd leugrok venni valamit. Szóval reggel a kis motyómba (a jegyzetfüzetem, a laptop, a töltő, a három teszttelefon, a töltőik, az egér és az órám töltője mellé) betettem egy zacskós levest, némi zöldséget és tojást, a teljes kartondobozzal, és egyáltalán nem érzem hülyén magam, hogy itt ülök az iroda közepén egy doboz tojással, amiből kettőt meg is fogok főzni ebédre. Aztán a törzsidő lejártakor nagyon gyorsan haza kell majd rohannom az oltással, hogy betegyem otthon a hűtőbe, és utána még odaérjek jógára, olyan jól tudom szervezni az életemet, mintha amúgy unatkoznék.