Kitaláltam, hogy gyakrabban fogok blogolni, erre azóta csomó borzalmas dolog történt, és nem akarok borzalmas dolgokról írni. Jó, persze történt egy csomó nem borzalmas dolog is, de azok meg többnyire nem érdekesek, szóval azokról meg azért nem érdemes írni, ah, hát nehéz ez így.
Van valahol egy félkész posztom arról, hogy mi mindent csináltam nyár elején, majd valamikor hozzáteszem a nyár további részét is, hogy legyen értelme (bár így utólag semmi más emlékem nincs a nyárról, mint hogy izzadok, vagy besötétített, légkondicionált szobákban próbálok túlélni, és tényleg úgy érzem magam, mint egy inverz sarkkutató, aki az örök tél nyár fogságában ragadt). Mondjuk tényleg főleg ezt csináltam.
Azóta persze már ősz van, sőt, lassan tél, és olykor kifejezetten hideg. Pénteken akkora telihold volt, mint egy tányér, és végre sikerült kijutni erdőbe teliholdat nézni, és az mindig jó. Álmomban kiváló fesztiválokon járok, ez már csak azért is előny, mert ez idén ébren kimaradt, és a koncerteket sem tudom már úgy átélni... bár szerintem utóbbi leginkább azért lehet, mert nem Primordial koncertekre járok és Life of Agony-ra (esetleg New Model Army-ra), és hát minden más csak koncert, nem katarzis. Minden vasárnap elhatározom, hogy jövő héten lefekszem időben és legalább negyedórát gyakorolom a dobot és írok és rajzolok is, és ezt persze minden héten mind nem csinálom.
Még mindig nem jöttem rá, milyen színűre fessem a hajamat.
