a pokolba vezető út

Sikerült felfáznom ebben a csodálatos időben (két és fél hónapja 36+ fok van), és a több évtizedes tapasztalat az, hogy nekem a probléma ezen stádiumában a 2+ sör használ a legtöbbet (sok folyadék és különféle vitaminok), aminek az a következménye, hogy az agyam a söröspohárba téve végignéztem egy vígjátékot Netflixen, és már megint nem fekszem le időben. Ah, és még naplóznom is kell, és nyújtanom, és nem töltöttem ki a céges jelenléti ívet, bár lehet hogy azt nem most kéne igazából teljesen mindegy, holnap este állítólag végre megérkezik a hidegfront.

Egyelőre nem tudom elképzelni, milyen lesz újra szilárd halmazállapotban létezni.

az idő telik, valamint múlik is

Lényegesen gyakrabban eszembe jut, hogy írni kéne ide, mint ahányszor megteszem, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy sokszor csak írok, de nem sikerül befejeznem, és ezért nem kerül ki. Történnek dolgok, van köztük unalmas, van köztük munka, és van köztük olyan is, amiről nem tudnék higgadtan írni, arról pedig próbálok leszokni, hogy nyilvánosan hisztizzek. Ó, és persze voltak választások is, de arról azt hiszem, elég egy mélységesen lemondó sóhajjal megemlékeznem, illetve hozzátenném, hogy oké, (egyelőre még) ebben a lángoktól ölelt kis latrinában élek, de amitől most igazán rosszul vagyok, az a francia helyzet. Azon persze még annyit sem tudok változtatni, mint az itteni trágyán, majdnem egy teljes milliomoddal tehetetetlenebb vagyok, mint szülőhazámban.

Közben eljött a nyár, egyre jobban idegesít, hogy ilyen gyorsan múlik az idő. Jaj, és őszülök, és sajnos a szemműtét óta megváltozott színérzékelésem sokkal élesebben mutatja, hát rémes! Ennél csak az a rémesebb, hogy mennyire nincs kedvem festeni a hajam, semmi elvi vagy erkölcsi akadály, csak a puszta lustaság (már az is, hogy kitaláljam, milyen színű legyen). Valamikor lassan egy hónapja tönkrement a jobb térdem, most épp kicsit jobb, de ahányszor másfél lépésnél többet kell megtennem, előre rettegek, hogy most akkor megint napokig fájni fog? Vagy nem? Csodálatos élmény, és persze egyetlen gyógytornásznak / manuálterapeutának sincs szabad időpontja az előrelátható két életben. Nem nagy élmény ez az öregedés, csak sajnos az alternatíva rosszabb.

ja hát hogy azóta

Történtek ilyen dolgok, hogy megműtötték a szemem, és most akkor nagyjából életemben először szemüveg nélkül járok a világban (kb. másfél évesen kaptam az első szemüvegem, addigra tanultam meg gyorsabban járni, mint amilyen messzire láttam, és ez mindenféle "nem vak ez, hanem bátor" katregóriájú problémákat okozott). Néha még mindig megpróbálom levenni vagy igazgatni a nemlétező szemüvegem, de mától már szemcseppeznem sem kell. Valószínűleg olvasáshoz majd kell azért egy gyengébb szemüveg, de nagyjából a műtét után két hónap, mire beáll, szóval addig... néha nehéz. Nem lézeres kezelés volt amúgy, hanem műlencse-beültetés, azaz gyakorlatilag alkatrészt cseréltek mindkét szememben. Ez kicsit megváltoztatta a színérzékelésemet (nagyon-nagyon enyhén más színe van annak, amin átnézek), ezzel még kicsit szenvedek, például rengeteg fekete dolgot sötétkéknek látok, és néhány sötétkéket feketének, ez ruhavásárlásnál például zavaró. A piros és a sötétrózsaszín közt is máshol húzódik meg a határ, a narancssárgák többségének döglött színe van (alighanem a sárga-kék tengelyen csúsztak el dolgok), és ez valószínűleg pl. meg fog látszani azon, hogy az emlékeimhez korrigálom majd a fényképeket, nem ahhoz, amilyenek a valóságban. Illetve kicsit más dolgokat fogok együtt felvenni, amik olykor ütni fogják egymást. És meg kell szoknom, hogy a szemüvegkeret nem takarja el jótékonyan a szemem alatt húzódó árkokat.

Emellett minden más esemény eltörpül, de amúgy sem voltak nagyon érdekes dolgok az elmúlt hónapokban. Voltunk különféle városi sétákon, igazából ez az egy az, amit kifejezetten ajánlanék (bárkinek, aki szereti a vörösbort). Voltam koncerteken és kirándultam is, ettem-ittam, hallgattam könyveket, csak a szokásos.

március végi töredék

Szokás szerint elvesztem a félkész vázlatok között, mert mire végiggépelnék egy bekezdést, épp jön valami halaszthatatlan, vagy csak elfelejtem, mit is akartam. Az a kora reggeli interjú valamikor a múlt ködében hibának bizonyult, mert bár jó volt a jelölt, és értettem is, mit beszél (sri lankai volt, nem vietnámi, feltehetően azért), de annyira kimerített, hogy utána egész héten használhatatlan voltam. Kedden mondjuk a telefonomnak köszönhetően zártam ki magam egész napra az ügyfél rendszeréből, nem én voltam a hibás, de csodálatos hat és fél óra volt, mire négy ember segítségével sikerült visszakaparnom magam a virtuális munkaállomásra. Később a céges vpn gyűlölt valamiért, de őszintén szólva, ez legalább kölcsönös.

Döbbenetesen gyorsan telik ez az év, egyrészt olyan, mintha semmit sem csináltam volna, másrészt rengeteg mindent csinálok folyamatosan. Megtaláltam a nekem való jógaformát (jógakerék), végelenül béna vagyok, de úgy tűnik, most jött el az ideje annak, hogy olyan dolgokat csináljak, amiben végtelenül béna vagyok - részint azért, mert egyszerre több végtagomat kellene koordinálnom, részint azért, mert az elmúlt pár évben a vállam és a nyakam egyetlen merev fájdalomgócba égett, kb. mint a villanytűzhelyen felejtett kés műanyag nyele. De azért főleg az a gond, hogy az agyam nincs hozzászokva, hogy mozgásokon törje magát, inkább az olyanokban jó, hogy milyen szabályos fonetikai eltérések vannak a spanyol és a portugál között, és ezek hogyan viszonyulnak a franciához. Szóval még soká lesz, hogy bármiféle mozgáskultúrát tudok majd felmutatni, de nem kizárt, hogy egyszer eljutok odáig. 

a fontolva haladás elve

Aznap, amikor nagyon gyorsan akartam megmelegíteni az ebédemet, teljesen véletlenül megtaláltam a kiolvasztó funkciót a mikrohullámú sütőn.

szerintem sem sürgetésből

"Nem sürgetésből, de ugye sikerült haladnod azzal a feladattal, amire nem adtam határidőt, és megbeszéltük, hogy egyébként ráér?"

nem kellenek nekem ellenségek

Mire gondolhattam, amikor azt mondtam, részemről teljesen rendben van, tehetjük hétfő reggel nyolcra az interjút az új vietnámi tesztelőjelölttel?

Őszintén érdekelne.