Döbbenetesen gyorsan telik ez az év, egyrészt olyan, mintha semmit sem csináltam volna, másrészt rengeteg mindent csinálok folyamatosan. Megtaláltam a nekem való jógaformát (jógakerék), végelenül béna vagyok, de úgy tűnik, most jött el az ideje annak, hogy olyan dolgokat csináljak, amiben végtelenül béna vagyok - részint azért, mert egyszerre több végtagomat kellene koordinálnom, részint azért, mert az elmúlt pár évben a vállam és a nyakam egyetlen merev fájdalomgócba égett, kb. mint a villanytűzhelyen felejtett kés műanyag nyele. De azért főleg az a gond, hogy az agyam nincs hozzászokva, hogy mozgásokon törje magát, inkább az olyanokban jó, hogy milyen szabályos fonetikai eltérések vannak a spanyol és a portugál között, és ezek hogyan viszonyulnak a franciához. Szóval még soká lesz, hogy bármiféle mozgáskultúrát tudok majd felmutatni, de nem kizárt, hogy egyszer eljutok odáig.
március végi töredék
Szokás szerint elvesztem a félkész vázlatok között, mert mire végiggépelnék egy bekezdést, épp jön valami halaszthatatlan, vagy csak elfelejtem, mit is akartam. Az a kora reggeli interjú valamikor a múlt ködében hibának bizonyult, mert bár jó volt a jelölt, és értettem is, mit beszél (sri lankai volt, nem vietnámi, feltehetően azért), de annyira kimerített, hogy utána egész héten használhatatlan voltam. Kedden mondjuk a telefonomnak köszönhetően zártam ki magam egész napra az ügyfél rendszeréből, nem én voltam a hibás, de csodálatos hat és fél óra volt, mire négy ember segítségével sikerült visszakaparnom magam a virtuális munkaállomásra. Később a céges vpn gyűlölt valamiért, de őszintén szólva, ez legalább kölcsönös.
