A legrosszabb persze a péntek volt a havasesővel és a pokolból szalajtott frontokkal, és azzal, hogy a világ legostobább hibája miatt felfejthettem vagy négy napi kötést. Szombaton legalább sütött a nap, gondolkoztam is rajta, hogy sétálni kéne, de aztán kinyitottam az ablakot, és majdnem örökre úgy maradt, mert alig tudtam becsukni a szélben. Vasárnap viszont elmentem! Sétálni! Az erdőbe! És csak kisebb foltokon haltam meg kis híján, ahol 1) délelőtt megolvadt a hó, aztán tükörjéggé fagyott vissza 2) délután megolvadt a sár, és még nem fagyott vissza. Amúgy meglepően jól lehetett közlekedni a keményre fagyott talajon, de előbb-utóbb kell vennem egy új túrabakancsot. Megvártam a naplementét és a holdkeltét is, ha már közel egyszerre történtek, és ráadásul telis-telihold volt, de azért kicsit átfagytam. Nagyon hideg van.
