Még decemberben szereztünk kötőkeretet, nagyon vicces alkalmatosság, és nagyon gyorsan és egyszerűen lehet vele kötni, úgyhogy például anyukámnak meccsnézés közben kötöttem egy sapkát (néznünk kellett, ha már a franciák döntősök voltak; de persze hiába drukkoltam nekik), meg aztán másnap egy másikat is, mondjuk elég alapdarabok, de akkor is. Sapkák. Rendesen, kötőtűvel azt hiszem, egy 20x20 centis edényfogó volt a maximum, ameddig eljutottam, és az is olyan csálé lett, hogy négyzetre nagy jóindulattal sem emlékeztetett. De itt az eszköz szépen szabályozza helyettem az egyes szemeket! És nem kell külön számolgatnom sem! És kötésnek néz ki! És gyors! És már azt is tudom, hogy lehet hosszában csíkos sapkát kötni vele! Meg zoknit! Az egyik zokniról fényképem is van valahol, csak természetesen nem ezen a laptopon, és most végtelenül lusta vagyok átpofozgatni egyik eszközről a másikra. Mostantól minden pénzemet fonalra, és minden szabadidőmet fölösleges kötögetésre költöm majd.
