zombiapokalipszis élőben

Kis lakóközösségünkben zajlik az élet, a facebook csoport csodálatos felület arra, hogy az állandó fúráson túl is lépést tartsak a panel minden rezdülésével. Egész télen téma volt, hogy ne hagyjuk nyitva a kaput, mert bejönnek a hajléktalanok, és az még hagyján, hogy a lépcsőházban és a folyosón alszanak (mármint az sem igazán hagyján egy világjárvány kellős közepén, úgy, hogy két sarokra tőlünk van hajléktalanszálló), de szó szerint odaszarnak, és ellopnak minden mozdíthatót, a lábtörlőt is beleértve. De most már van covid-halottunk is, és tegnap valaki megkérte az igazolt fertőzötteket, hogy legyenek szívesek kesztyűt venni, amikor a lifttel utaznak, mire többünknek is fennakadt a szemünk, hogy... miafasz???... mármint... Mi. A. Fasz??? Igazolt fertőzöttként a küszöbön nem volna szabad átlépniük, hogy ott rohadnának meg, ahol vannak! És persze még mindig hiszti van abból, ha valakire rászólok, hogy maszk nélkül ne szálljon be mellém a liftbe, legyen szíves.

Aztán ma reggelre írta valaki, hogy éjjel fél kettőkor felcsengetett hozzá valaki, és mivel a kijárási tilalom kellős közepén nem várt haza épp senkit, meg a rendelt bevásárlás is korábban szokott házhoz jönni, gondolta, nem engedi be. De az illető nagyon kitartó volt, mire kedves lakótársunk lement a földszintre, hogy ugyan, mi a dráma - és az ajtó túloldalán ott állt egy idős hölgy, hogy ő bizony be akar ide jönni. Mivel nem itt lakik (vagy legalábbis ezt nem nagyon akarta igazolni), az ember ráhívta a rendőrséget, ami azt hiszem, érthető, ha figyelembe vesszük, hogy ha csak ott hagyja és felmegy a lakásába, akkor egész éjjel hallgathatja a kapucsengőt.

A kiérkező rendőrök aztán szépen megtalálták a piros karanténpapírt és a lakóhely elhagyását megtiltó határozatot a néni egyik szatyrában, és az is kiderült, hogy amúgy (azon kívül, hogy garantáltan koronavírusos), miskolci lakos. Addigra már egyenletesen összetapogatta és köpködte kiabálás közben a bejárati ajtót és környékét, és azzal érvelt, hogy elment az utolsó busz, és fázott. Ez már csak azért is érdekes, mert a környékünkről nem megy busz Miskolcra, és ha menne is, aktív koronavírus fertőzéssel aligha kéne felszállnia rá.

Azt hiszem, további szigorítások helyett talán ezekkel az esetekkel kéne valamit kezdeni. Persze, tudom, a rendőrségnek a napi egy karantén-ellenőrzésre is alig van kapacitása, de egyszerűen hihetetlen, hogy igazolt fertőzöttek az aggodalom legkisebb jele nélkül mászkálnak fel-alá.

lefekvés előtt

Be kéne kennem a talpamat, de a bal kezem be van fáslizva, és így hogyan fogom tudni bekenni a jobb talpam, azt hiszem, nem ez a legnagyobb problémám, de mindenképp a legaktuálisabb.

végre

Sikerült megrendelnem a könyvespolcokat, és az még hagyján, de már meg is hozták őket! Csak egy kicsi polc maradt ki, de azt úgyis utólag csaptam hozzá az elképzelésekhez, illetve minden, ami még ezután jut az eszembe - de a legfontosabb már megvan! És azóta megint nincs készleten a könyvespolc, az előbb láttam, de most már nem nekem kell idegeskednem miatta.

a nyúl vásárol

 Aztán vannak még ilyen dolgok, amikről régóta írni akarok, például a "véletlenszerű dolgok, amiket megláttam egy instagram hirdetésben, megrendeltem tizedannyiért az aliexpressről, és csodálatosak", egyrészt, mert a tavalyi év végét a folyamatosan érkező kis ön-megelepetések dobták fel, másrészt, mert némelyikről tényleg nem gondoltam volna, milyen hasznos.

Kevés kivétellel úgy van, hogy ha látok valamit facebook vagy instagram hirdetésben, az ott megadott ár tizede alatt fenn van aliexpressen is, sőt, néha olyan olcsón, hogy rendelek kettőt két külön eladótól, hogy az egyik biztos ideérjen. Így lett például egy csomó maszkom, valamint ilyen kis maszktámasztó szájkosaraim, amik nagyban segítenek, hogy ne tüdőzzem le a maszkomat séta közben. Sajnos a páraelvezető orrtámasz hozzám nem érkezett meg, de anyukám megkapta, amit neki rendeltem, és neki bevált.

Sajnos néha előfordul, hogy egy-egy csomag elvész, de azért elég ritka, és eddig csak pár dolláros tételeket buktam.

Az igazi csodák

Kis samponozó, fejmasszírozó, szilikontüskés valami - hát ez nagyon jó, egyrészt csodálatosan felhabosítja a sampont, másrészt tényleg jó erősen megdolgozza a fejbőrömet, anélkül, hogy karmolna, mert a szilikon ahhoz túl puha, hogy karmolni tudjon. Igaz, utána azért balzsammal átfésülve kell kibontani a hajam, mert összegubancolja ez a vacak, de ezzel együtt pompás érzés. Ráadásul a kis lila dög, ami nekem van, nagyon kényelmesen simul a tenyérbe (és nem, nem hoz ki annyi hajat, mint az egyik lenti kép mutatja, senki ne ijedjen meg tőle).

Filmbe illő, fodros, nagy fürdősapka - egyrészt cukin néz ki, másrészt kényelmes. Hajmosás után szoktam használni, bekenem a hajam balzsammal (és valami hajolajjal), ráhúzom a fürdősapkát, és pár óráig rajta hagyom ezt a pakolást. Érezhetően sokkal hatékonyabb így, mintha csak pár percre kenem fel, és utána elég kiöblíteni a fürdősapkát (meg a hajamat is, persze), szóval tök jó. Feltételezem, arra is jó, hogy zuhanyzás közben szárazon tartsa a hajat, de ilyen vágyaim nincsenek (ritkán zuhanyzom és nem zavar, ha kicsit vizes lesz a hajam).

A végtelen számú cicatappancsos zsenília zoknit szerintem nem kell külön magyarázni. Olyan puhák és olyan aranyosak!

Hagymafésű - később aztán itthon is találtam, nem is annyival drágábban, de amúgy ez minden pénzt megér. Nagyon megkönnyíti a hagymaaprítást - félbevágod a hagymát, beleszúrod ezt a fésűt, felvágod hosszában a fogak között, és a fésű megtartja az egész hagymát, miközben felvágod keresztben is.

LED-kesztyű - ezt még csak felpróbáltam, de hozza, amit ígér, és világít az ember keze elé.

Locsológömbök - még csak egyszer próbáltam ki a lépcsőházból mentett növénynél, de működik, és akkor lesz végtelenül fontos, amikor egy hétnél hosszabb időre elutazom. De akkor növények élete függ majd tőle, szóval nagyon örülök neki, hogy sikerült szereznem!

Csipeszes LED-füzér - ritkán kapcsolom be, de így is nagyon boldog vagyok vele, mert fel tudok velük lógatni az amúgy is ronda és kaotikus asztali könyvespolcom elé fényképeket és képeslapokat, és hát tök jó ó érzés, hogy felnézek, és mindenféle számomra kedves képeket látok, és arra gondolok, hogy igen, itt is milyen jó volt, ó, oda is vissza fogok még menni, jaj, az a cica milyen édes volt. Az eredeti terv az volt, hogy mini csipeszeket rendelek, de ez így, füzérrel sokkal kényelmesebb (és ha akarom, a fényeket is fel tudom kapcsolni!)

ah, öröm, ah, fájdalom

A nap nagy öröme, hogy az a doboz fájdalomcsillapító, amit elástam a fiók mélyére, mert ibuprofén (még épp szedek szteroidot az autoimmun foltjaimra, amiket egyáltalán nem hat meg a dolog - viszont rendes ember módjára elolvastam a tájékoztatót, és kiemelték, hogy az ibuprofént és kis barátait lehetőleg hanyagoljam egy darabig), az valójában paracetamol ópiummal felütve! Ezen a ponton már annak is örülnék, ha a teszteseteket látomásos költészetben fogalmaznám meg, csak haladjak valamivel, de feltehetően a 25 mg még nem az a dózis, amitől elszabadul a lelkem mélyére láncolt Coleridge.

már ez sem megy jól

 A szétesésnek azon a pontján vagyok, amikor egy pohár bortól berúgok, és utána részegen tesztautomatizálás kurzust veszek magamnak online, mit tudom én, csirkés fehérnemű vagy csipkés pizza helyett. Az a legszomorúbb az egészben, hogy még ha végigküzdöm magam rajta, annak sem lesz semmi haszna, mert a tesztautomatizálás aztán végképp nem az, amit az ember csak úgy elgyakorolgat csendes magányában, anélkül, hogy lenne mit tesztelnie. A munkámban pedig azzal sem érem utol magam, amiért a fizetésem kapom, és az ráadásul a tesztelésnek egy teljesen más válfaja - mindegy, majd legközelebb igyekszem valami hasznosabbat impulzusvásárolni, teszem azt, mondjuk bazsalikom-aprító ollót, vagy szilikonos hátmosó kefét.