boldog karácsonyt!

"Még intenzív melegedés előzi meg a hidegfrontot."

Köszönöm, 2020, hogy karácsonyra is megkaphattam a hasogató fejfájás mellé a szédülős kimerültséget.

ne csak szidjam a tudatalattim

Ma álmomban először végigettünk Fleóval egy gourmet fesztivált (azt kell, hogy mondjam, a sós karamellás sajtburger nagyon jó koncepció volt, legalábbis álmomban... masszív, igen, de nagyon finom), majd egy meseszép breton városkában jártam, és végül pingvinfiókákat kellett megmentenünk és erdei tavacskákban úszni tanítanunk egy aprócska Csendes-óceáni szigeten, maori szakértők segítségével. Jó, kicsit hideg volt a víz, mert a valóságban kilógott a takaró alól a lábam, és egy ponton elveszítettük az egyik útitársunkat, de őszintén szólva, ez sem zavart, mert pingvinfiókák! Te jó ég, hát elképesztően cukik voltak. Pingvinfiókákat akarok úszni tanítani erdei tavacskákban.

keresnék valami vidámat

Már egy hete fáj a fejem, néha csak zavaróan, többnyire pokolian, lassan már álmomban is*, és persze szédülök. Az elmúlt négy-öt évben ez már-már rendszeres így november-december táján (igen, idén is elkezdődött már novemberben, csak a fognyavalya egy kicsit elfedte), bár tavaly mintha nem lett volna ilyen rossz. De most, most komolyan kezdek becsavarodni tőle. A legszívesebben egész nap aludnék, és hétvégén alszom is tizensok órákat - amit hétköznap nyilván nem lehet beépíteni a napirendembe, akkor sem, ha épp nem kell sehova sem rohannom munka után-közben (de többnyire sajnos kell; viszont ennek megfelelően legalább tudom, hogy a vérképem rendben, a tüdőm tiszta, és a vérnyomásom is elfogadható, ha nem közvetlenül telefonlopás után mérik). És nagyon nem jó, hogy pont most kéne dolgokat felfognom, majd megterveznem a munkámban, nagyon nem haladok vele, és már kezdek teljesen kétségbeesni.

Legyen valami vidám is (nem jut eszembe semmi vidám), pénteken sikerült megszereznem a postáról négy csomagot (ebből két olyan volt, amire azt mondták, ők meg nem keresik, mert smsben kaptam hozzá a kódot, és őket nem érdekli, hogy a csomagon rajta van a nevem, az smseket pedig ellopták telefonostul) (természetesen mindkét csomag az ellopott telefonhoz érkezett - új tok és új védőfólia... ez az, még egy kis sót a sebbe!!!), és feladnom az idei feladandókat, kénytelen leszek csak belföldi ismerősöket tartani, vagy csődbe megyek, hát mennyibe kerül már külföldre a bélyeg! Oké, tartok tőle, hogy ez még mindig nem volt vidám. 

Hétvégén voltam sétálni, most épp képtelen vagyok bármire figyelni gyaloglás közben (nem kizárt, hogy ez is valamiféle kimerültség jele, mert amúgy ilyenkor szoktam történelmi podcastokat és TED előadásokat hallgatni, attól vagyok olyan okos), túlstimuláltnak érzem magam, ha nem csak a töredezett beton létezik a talpam alatt, és a pára a szemüvegemen, de legalább megnyugtat, amikor nincs más dolgom, mint egyik lábamat a másik elé tennem. Még ez sem vidám. A fenébe.

Végre kitaláltam, milyen könyvespolcokat kell hová tenni, de természetesen még ez sem lesz vidám, mert a négyből hármat nem lehet online megrendelni, a háromból kettő pedig sehol sincs raktáron, szóval az sem működne, hogy szerzek valahonnan embert, aki elmegy átvenni és ideszállítja. De persze van ennek jó oldala, nem kell hatalmas dobozok közt karácsonyoznom (az még nagyjából végtelen idő lesz a leszállítás után, hogy én bármit összerakjak, ismerem magam), és mégis lehet az az érzésem, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem (összekattintgattam a polcokat, és szomorúan láttam, hogy nem elérhetőek)! Ez már majdnem vidám. Vagy mégsem?

Ó, van újabb Dragon Age 4 teaser, ez már tényleg majdnem vidám, bár mire ebből játék lesz, és az a plusz négy év, mire lesz olyan gépem, amin eldöcög, hát ez sem az azonnali kielégülés esete. Nem baj, mert mire eljutok oda, legalább már kijavítják az összes hibát, és minden tökéletesen jó lesz, és várni - bár ez minden egyes alkalommal őszintén meglep - igazából tudok.

*az álmaimról csak annyit, hogy hogy a legszívesebben lerúgnám a tudatalattimat a lépcsőn, mert ezt így ne. Ez így nem etikus. És idővel nem lesz vicces sem.

munkanap

• 8:47 jól van már, mindjárt felkelek, mindjárt felkelek, mindjárt felkelek...
• 8:56 miért indul ilyen lassan a gép, ó, be kéne kapcsolni?
• 9:40 már a fele kávém megittam, lassan csak felpörgök!
• 10:07 le vagyok némítva, hol az a gomb, nem az a gomb, most kiléptem a meetingről? Pazar!
• 10:33 már majdnem az egész kávém megittam, nem kéne hatnia?
• 10:42 minél tovább nézem ezt a képernyőt, annál ijesztőbb... az ott még egy legördülő menü? És egy hatszázszögű, pókhálós diagram? Honnan jönnek az adatok?
• 11: 48 az nagyon jó, ha egyfolytában kiléptet a rendszer, és belépéskor valami általános oldalra visz, nem oda, amit épp olvastam. Nagyban növeli a hatékonyságomat!
• 12:06 miért nem működik az agyam, negyed tízkor még olyan ígéretes volt ez a nap!
• 12:39 sosem fogom megszokni, hogy a leírásban minden angolul van, a kész felületen pedig németül. Különösen, hogy nem tudok németül? Produktempfehlungen! Fremdverpflichtungen!
• 13:05 most tényleg kihoztam a hűtőbe egy üres poharat, és bennhagytam a szobában a tejet?

Ilyenkor a legjobb nagy, bonyolult, és kifejezetten összetett tervezést igénylő feladatokon dolgozni, amikor a legegyszerűbb apróságok sem mennek.

vasárnap

Lassan már rendesen tudok enni, inni és beszélni, és ha holnap kiszedik a varratokat is, minden még egy fokkal jobb lesz - azt leszámítva, hogy holnap már dolgoznom kell, és egyáltalán nem érzem, hogy kipihentem volna magam. Nagyon sokat alszom és nagyon keveset csinálok bármit (olvasni sem volt erőm), azt hiszem, tényleg szükségem volt legalább egy hét semmittevésre.

Most már visszatérő álmom, hogy elmegyek valahová - koncenrtre, fesztiválra, külföldre - és amikor megérkezek, eszembe jut, hogy de hát járvány van! Mit csinálok itt maszk nélkül... egy maszk nélküli, részeg tömegben! Haza kéne mennem, de most rögtön! Nem is lett volna szabad idejönnöm! Ilyenkor kicsit dühös vagyok, hogy a rohadt járvány még az álmaimat is elrontja, pedig ott aztán tényleg biztonságosan partizhatnék egész éjszaka.

Egyéb újdonságokról nem nagyon tudok beszámolni, elromlott a porszívóm is, de nagyon rendes volt, mert másfél órával a lomtalanítás kezdete előtt tette, szóval legalább őt is levihettem a mikróval, a vízforralóval, a szendvicssütővel (és a kirobbanthatatlanul beleégett sajttal) együtt, és nem kell egy évig kerülgetnem, mire megszabadulhatnék tőle. Kicsit fájt ennyi sokáig jól szolgáló, hűséges háztartási eszköztől megválnom, hajlamos vagyok nagyon antropomorfizálni a tárgyakat, de végül csak megtettem. Levittem még a tíz éve be nem kapcsolt asztali gépet is, bár most nem tudom, mire akasztom majd a fülbevalóimat és a hűtőmágneseket (utóbbiakat nyilván tehetném a hűtőre, de azt nem szoktam nézegetni). A következő pont négy (vagy inkább öt) könyvespolc beszerzése lesz, és persze egy új porszívó... sőt, azt hiszem, először és leghamarabb az új porszívó kell.

mégsem leszek pornósztár

Választ kaptam arra a (soha fel nem merült) kérdésre, vajon hogyan néznék ki, ha szétszilikonoztatnám a számat: nos, nagyon örülök, hogy kötelező a maszkhasználat, különben nem mernék kimenni az utcára ennyire röhejes fejjel. Ha nagyon akarom, most már be tudom csukni a szám, de inni még mindig igen nehézkes, sosem gondoltam bele, de ezek szerint egy szájfeltöltés után ezt újra kéne tanulni, vagy csak én vagyok irreálisan béna, vagy ha az alsó ajkam is háromszorosa lenne a normálisnak, minden könnyebb lenne?

Majdnem délig aludtam (nem meglepő, több heti lemaradást kellett behoznom), azóta egyfolytában azon gondolkozom, hogy akár vissza is fekhetnék (ráérek utána is sétálni, nem?) Jaj, már most érzem, hogy nem lesz elég egy hét pihenés.