Az Inquisition egy hete áll: néha komolyan veszem, hogy többet kéne aludnom, és ez sajnos nem fér össze azzal, hogy hétköznap játsszak. Mármint próbáljak játszani, és inkább nekimenjek minden virtuális tereptárgynak. Lássuk be, ez megnehezíti, hogy haladjak a küldetésekkel, és így akkor hogy jutok majd el arra a pontra, ahol érdekes kezd lenni a történet? Sehogy. Hát úgy.
Irgalmatlanul nyűgös vagyok, nehezen viselem már a telet, az egyik kétharmadáig kész regényemet kidobtam, a másikban levittem a főhőst egy szakadékba, aztán rájöttem, hogy onnan nehéz lesz felgyújtani azt a várost, nem mondom, hogy írói válságban vagyok, de mélységes elégedetlenség tölt el, ha életem ezen szeletkéjére gondolok. Mondjuk ezt mostanában életem egész sok szeletkéjéről elmondhatom, idén még nem rajzoltam, bénák a fényképeim, mindig elalszom a hajam, és már az irodában sem eszem délutánonként gyümölcsöt, mert rendszeresen rohadt. Süssön már ki a nap, de tényleg.
Lehet, hogy többet kéne relaxálnom vagy nem is tudom, aludnom néha?
*Jó, ezen kívül app migrációt teszteltem, szóval nem volt olyan erős a mezőny
