- bűntudatom van, mert nem írok eleget, és már most látszik, hogy nem lesz meg a nanowrimo
- és az hagyján, hogy a nanowrimo, de a sztori, amit kitaláltam rá?
- és ha meglesz, akkor is lassan indul, és rémesen közhelyes, és nem is tudom, mitől lenne jó
- és akkor a régi, lassan döcögő projekteket ne is említsem, mint
- Cinke
- Rókavár
- Huzavoni kovácsok
- Pomona
- Temper (erről szerintem csak Srakkernek meséltem részletesebben)
- további harminc izgalmas történet, mind vicces, egyik sem komoly
- bűntudatom van, hogy nincs meg két hétre előre, hogy mit töltök fel a kaleido-mandalás blogba, azaz megvan öt hétre, csak van benne elszórtan hat lyuk, és azokat a képeket elő kéne készíteni
- bűntudatom van, hogy a fotós blogon is már csak egy hétre elegendő kép van, át kéne válogatni a többit, és kéne újakat csinálni
- bűntudatom van, hogy hetek óta nem jutottam el odáig, hogy tovább válogassam és szerkesszem a nyári (a tavaly téli, a tavaly nyári) képeket, most olyan négy-ötezres lemaradásban lehetek
- bűntudatom van, hogy nem rajzoltam meg a heti macskás színezőt, nem mintha bárkit is érdekelnének a rajzaim
- bűntudatom van, hogy alszom, illetve, hogy nem alszom eleget
- bűntudatom van, hogy gyönyörű napsütés van odakinn, és semmi kedvem elmenni sétálni, mert a napsütés mellett borzalmas szél is van, és irtózatos hideg, és amúgy is minden bajom van
- bűntudatom van, hogy nem értékelem a természet szépségét, pedig egy jó séta biztos feltöltene (bacilussal a következő arcüreggyulladásra), és miért nem töltenek fel amúgy azok a dolgok, amiknek fel kéne tölteniük, ha jól szerkesztett emberszabású lennék
- bűntudatom van a retek nagy rendetlenség miatt
- bűntudatom van a megválaszolatlan emailjeim miatt
- bűntudatom van, amiért bűntudatom van, ahelyett, hogy zenből leperegnének rólam az ilyen marhaságok
De legalább végre elkezdtem a Children of Earth and Sky-t, és nagyjából a századik oldalon még épp csak elkezdi "összemesélni" a főszereplőket, szóval nem tudom, mit aggódom, hogy nálam nem pörögnek fel azonnal a történetek. A módszer nagy haszna, hogy legalább átmenetileg le tudtam tenni a könyvet, most már csak nem kell újra felvennem úgy péntek délutánig, és akkor esetleg nem fogok munkanap hajnal ötig olvasni.
| Konsztantinosz Kavafisz Az Isten elhagyja Antoniust Ha éjféli órán hirtelen hallatik egy láthatatlan kórus bevonulása kényes zenék, hangok kíséretében – mert a szerencséd immár alászáll, tetteid kudarcba fúltak, életed tervei mind tévelygésre váltak – hiába ne panaszkodj. Mint aki készen áll régóta, mint aki mer, üdvözöld búcsúzóul Alexandriát, a tűnőt. Főleg ne csald magad, ne mondd, hogy mindez úgyis csak álom, a füled csalódás martaléka: ily léha reményeket magadba ne fogadj. Mint aki készen áll régóta, mint aki mer, mint aki e városhoz méltónak ítéltetett. Lépj hát erős léptekkel ablakodhoz, és halld megrendüléssel, de a gyávák könyörgő jajveszékelése nélkül, a végsőül adatott gyönyört, a hangokat, a misztikus kórus kényes fuvoláit, s vesztett városodat üdvözöld búcsúzóul. Vas István fordítása Constantine Cavafy The God Abandons Antony When abruptly, at midnight, you hear an invisible procession pass by with delightful music, and voices, don’t grieve for your failing fortunes, your spoiled deeds, the illusion of your life’s plan; to mourn is useless. Rather, with foreknowledge and boldness, bid farewell to the departing Alexandria. Above all, don’t fool yourself, don’t claim it was just a dream, that you heard a lie; avoid all such futile notions. As if long prepared, and ever courageous, acting as one who deserves such a city, make your way to the window, and listen closely with your heart, not with cowardly pleas and protests; hear, as a last pleasure, those sounds, the delightful music of the invisible procession, and bid farewell to the Alexandria you are losing. Translated by Stratis Haviaras | Leonard Cohen Alexandra Leaving Suddenly the night has grown colder. The god of love preparing to depart. Alexandra hoisted on his shoulder, They slip between the sentries of the heart. Upheld by the simplicities of pleasure, They gain the light, they formlessly entwine; And radiant beyond your widest measure They fall among the voices and the wine. It’s not a trick, your senses all deceiving, A fitful dream, the morning will exhaust – Say goodbye to Alexandra leaving. Then say goodbye to Alexandra lost. Even though she sleeps upon your satin; Even though she wakes you with a kiss. Do not say the moment was imagined; Do not stoop to strategies like this. As someone long prepared for this to happen, Go firmly to the window. Drink it in. Exquisite music. Alexandra laughing. Your firm commitments tangible again. And you who had the honor of her evening, And by the honor had your own restored – Say goodbye to Alexandra leaving; Alexandra leaving with her lord. Even though she sleeps upon your satin; Even though she wakes you with a kiss. Do not say the moment was imagined; Do not stoop to strategies like this. As someone long prepared for the occasion; In full command of every plan you wrecked – Do not choose a coward’s explanation that hides behind the cause and the effect. And you who were bewildered by a meaning; Whose code was broken, crucifix uncrossed – Say goodbye to Alexandra leaving. Then say goodbye to Alexandra lost. Say goodbye to Alexandra leaving. Then say goodbye to Alexandra lost. |
