Igazából sok oka van annak, hogy nem írok, időhiány, agyhiány, és a félelmek, hogy ezzel ezt bánthatom meg, azzal azt, ezzel ennek szolgáltatom ki magam, azzal annak. Igen, sajnos a régi rossz reflexek visszatértek, ne mondj semmit senkinek, amíg nem muszáj, abból még sosem volt... ööö izé, abból már épp elégszer volt épp elég nagy baj, és a túloldalról is pontosan tudom, mekkora ostobaság, volt, hogy nekem nem tudtak elmondani dolgokat, és rettenetes érzés volt. Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy kinek lenne rettenetes érzés, hogy hallgatok, mert nem érzem, hogy valójában bárkit érdekelne, amit mondanék.
Szakadoznak körülöttem barátságok, azt hiszem, és valahol ez természetes, az emberek változnak, én például zárulok be, érzem, ahogy rám csukódik a saját világom, hiába küzdök ellene.
