Valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy most épp miért nem blogolok, végtére is tele gondolattal a fejem, és néha történik is valami (ez nem mindig megnyugtató), de az a helyzet, hogy mostanában megint csomó olyan dolog történt, amiből azt a következtetést vontam le, hogy hát hülye vagyok én, hogy bármikor, bárkinek, bármiért megpróbálom elmagyarázni, mit gondolok úgy egyáltalán? Jó, hülye vagyok, de minek venném még ezt a tünetet is a listára.
No mindegy, múlt héten volt Könyvhét, ennek megfelelően söröztünk, embereket nyaggattam azzal hogy én macskás kifestőkönyvet fogok rajzolni, emberek támogatták az ötletet, volt, aki még macskás fotót is küldött, pedig épp Floridában nyaral, ó, és ittunk Jamesont, és a Jamesont én továbbra is szeretem. Apámmal ananászt, epret, banánt és kókusztejes gesztenyepürét eszegetve néztük a teraszról, ahogy kerülgeti a hegyet a vihar, ez már egy másik nap volt, de az is lehet, hogy egy harmadik.
Fejben egyfolytában selejtezek, alighanem a valóságban is kéne, mert bár valamelyik tavaszi jótékonysági gyűjtésre levittem úgy nyolcvan liter ruhát és plüssállatot, volna még mitől megszabadulni (vagy lefogyni, vagy venni még egy szekrényt). Azt hiszem, pár festett-kontúros borospalacktól is meg kéne válnom, és igazából ideje lenne elengednem a megfestetlen borospohár készleteket is.
