Továbbra is előre menekülök, azaz rengeteget dolgozom abban a(z egyelőre teljesen megalapozatlan és hiú) reményben, hogy egyszer már valamelyik munkámért pénzt is kapok. A múltkor kiszámoltam, hogy körülbelül mennyi pénzem hever msáok számláján kifizetetlenül, csendben összeomlottam, és azóta is folyamatosan csendben össze vagyok omolva, de ez nem gond, mert úgyis rengeteget dolgozom, és az azzal jár, hogy nincsen agyam, amivel gondolkozni vagy aggódni lehetne, csak olyan, amivel a mameluk hadsereg alakulatait és a tőkeellátottság valamint az értékvesztés rejtélyeit fejtem meg, itt-ott persze tévesen.Közben csak azért, hogy ne dolgozzam mindig és megállás nélkül, a Világ aljas módon rendezett körülöttem egy Moziünnepet és egy Könyvleárazást, rendezett még persze mellé Borleárazást is, de ott csak egy kicsit remegett meg a kezem, még a sok szép kajszipálinkát is a polcon hagytam. A másik két Kísértésnek nem álltam kellő hatásfokon ellen, és néztem filmeket, és vettem könyveket, és egyet minden szent esküvésem (hogy nem fecsérelem ilyesmire az időt, amikor nekem dolgoznom kellene) ellenére el is olvastam, és a Gyilkosság Kantonban , Robert van Gulik könnyed történelmi krimije nagyon kellemes, a filmekről pedig majd írok még, bár inkább vadászok róluk képeket, mert a legfőbb közös az volt bennük, hogy szépek; még az is, amelyik mellé sajnos kínosan rossz volt.
És mivel volt, amelyik nem volt rossz, de annál inkább nagyon szép, most Beethovent hallgatok megállás nélkül, micsoda véletlen és vak szerencse, hogy épp pár hete szereztem be a Zösszes Szimfóniáját, súlyosbítva egy teljes Wagner operával is a helyzetet, különben nem is tudom, mit csinálnék, valószínűleg hallgatnám tovább, ahogy a hideg szél süvít a panelrengetegben.
(remélem, ha egyszer kialszom magam, majd beszélni és írni is megtanulok újra)
