Azt írtam, hogy fáj a fogam? Fáj a fogam, mármint valószínűleg ínygyulladás, szóval a szabadságom első napját a fogorvosnál kezdhettem, ahol valami egészen indokolatlan összegért megnézték, és ma még be kell ugranom egy telefonnal az irodába, el kell mennem hat rúd beigliért, vennem kell probiotikumot (de nem tudom, mit, mert az, amit az orvos kifejezetten javasolt, olyan rég nem létezhet, hogy gugli találat sincs rá), át kell ültetnem három növényt, és be is kéne pakolnom, vagy nem tudom, leginkább csak játszani akarok.
Tegnap este rájöttem, hogy igazából azért üt most be annyira a játék, mert leköt: doomscrollozni sem akarok, sőt, vasárnap délután háromig eszembe sem jutott, hogy március 15 van, és volt olyan halovány ötletem, hogy elmehetnék tömegvonulni (ha metálkoncerten kívül nem utálnám a tömeget). Teljesen értem, miért ránt be ennyire, miért akarom ennyire most küldetésről küldetésre agyonverni a sötétséget, valamelyik pár hónappal ezelőtti poetry circle-re pont egy olyan játékról írtam, ami feleennyire sem húzott be, mint ez, de. De. DE. Le lehetett benne győzni a gonoszt. Le lehetett benne győzni a gonoszt.
53 Dragon
The world burns and I buy a laptop
to play a game where the world burns
but I can save it.
I will save it from the blight
from save to save to save
inching a little closer every night
to the grand finale
new hope, new light
new skills to unlock
in this wondrous fight
that I can win
I will win
I will load the save to save
what's left to save, the dream
that somehow we can make this right
and someone fights to end our plight--but the world still burns
with no save to load.
Haha, és ezen a ponton rájöttem, hogy a telefon, amit be kell vinnem az irodába, nincs is nálam, a másik piros iPhone-t hoztam el.. Szóval még haza is kell érte mennem, pedig már félúton voltam és irányban.
