Egyébként visszatérnék azért az évértékelésre (elkezdtem december közepén, és még nem értem a végére, túl sok izgalmas kérdést és szempontot gyűjtöttem össze az évek során, és igazi hoarderként egyiket sincs szivem kidobni), igazából a tavalyi évben rengeteg jó dolog volt, és mégis sokszor voltam nagyon csalódott, szomorú és magányos is, és nagyjából május elejére letisztázódott, hogy egyelőre fogalmam sincs, merre van az előre. Persze, ahogy a világot elnézem, épp senkinek sincs róla semmi fogalma, merre a túlélhető előre, sőt, sokan kifejezetten épp rükvercbe tennék a bolygót, miközben előre száguld, ami általában jó ötlet szokott lenni (nem). Amik abszolút kiemelkednek, az tavasszal az EasterCon, nyáron a Fekete Zaj, és ősszel a Ciderfeszt (és Dublin és a brightoni World Fantasy Con). A családi események teljesen más kategóriát képviselnek, azok is kiválóak voltak, de ott azért többnyire tudtam, mire számitsak - nővéremék új, spanyol otthonában is igazából a citromvirág illata volt a legdöbbenetesebb élmény: amiért mentem, hogy velük legyek, az pont olyan jó volt, mint vártam. Teljesen döbbenetes érzés az is, hogy van új dobtanárom, aki odafigyel rá, amit csinálok!!! És megdicsér!!! És szerintem pár hónap alatt többet fejlődtem, mint az első két-három hónapot leszámitva a másik helyen másfél év alatt. Egy ponton rájöttem, hogy de hát én ezt élvezem!, és nem csak fogcsikorgatva mormolom gyakorlás közben, hogy "neuroplaszticitás, bazmeg, nagyon örülni fogsz húsz év múlva, hogy öt százalékkal kevésbé folyik szét az agyad", hanem hohohó, hát tök érdekes trükköket tanulok! Hát ez jól is hangzik, és játszadozni is lehet vele! Ebbe amúgy nyilván belejátszik az a teljesen döbbenetes fordulat, hogy benne vagyok egy együttesben (sosem hittem volna), ahol a próbák alatt mindannyian improvizálunk, és egyre többször megvan az az élményem, hogy tényleg együtt zenélünk, és nem csak szerencsétlenül kalimpálok, amit ők jóindulatúan elviselnek, hanem én is zenélek! Sosem hittem volna, hogy ilyen lesz. Sosem hittem volna, hogy ötven fölött megyek le életem első zenekari próbájára, és sosem hittem volna, hogy dobolni fogok. Kicsit ufóba oltott unikornisnak érzem magam, de ez egy nagyon izgalmas szelete ám az ufonikornis létnek!
Azért voltak kevésbé jó dolgok is, például a most már 14 hónapja tartó küzdelem a bordaközi és rekeszizomzatommal, néha már hetekig egész jó, aztán jön egy olyan visszaesés, hogy minden pózban fáj a létezés. Ezt most hirtelen megtoldottam azzal, hogy a csodás behavazott erdőben császkálás közepette valahogy meghúztam a jobb lábam, de úgy, hogy napok óta változó intenzitással vádlitól combközépig görcsöl és fáj. Még a dobot és a jógát is le kellett mondanom miatta, és volt olyan zebra, amin nem értem át egy zöld jelzés alatt, úgy sántitottam. Ezen kivül nyár elején volt pár kisebb pánikrohamom, és másfél hónapig jártam egy terapeutához, aki nagyon-nagyon kedves volt, de ahhoz képest nagyon drága, hogy nem éreztem, valaha is haladni fogunk valamerre, ami nem a klasszikus "mesélj a múltadról" enyhe kognitív viselkedésterápiával megfűszerezve. És én aztán bármikor, bárkinek, bármilyen döbbenetes dolgot elmesélek a múltamról, ezeket a gátakat egész jól ledaráltam, a kognitív viselkedésterápiáról pedig elég jól sejtem, milyen korlátok között működik nálam (egy pontig kiválóan, aztán hirtelen elképesztően ideges leszek tőle). Nyilván itt is lehetne még haladást elérni, hiszen magamtól is sokszor rádöbbenet újabb összefüggésekre, de nem volt fenntartható az ár-érték arány. Különösen, hogy év végén a munkahelyemen megajánlottak nekem 0,0% fizetésemelést, ami a tavalyi 1,4% és a tavalyelőtti 1,2% után azt jelenti, hogy a fizetésem három év alatt kellemesből számolgatósba csúszott, és a jó kurva anyjukat, tényleg nem tudok mást mondani (ezzel a fizetésemeléssel amúgy nem vagyok egyedül, másokat is ennyire becsülnek, a cégünk romlott el valamikor az évek során). Csak hát épp az álláspiac sem valami robusztus, és én baromi nehezen váltok. De muszáj lesz. Amitől már most szorongok, mint a mocsáricsiga, igaz, nekem könnyebb xanaxot szereznem, de sajnos a gondolataimat az sem oldja meg teljesen.
