Szokás szerint fogalmam sincs már róla, mit, mikor és hova írtam, és igazából az sem segít, ha visszaolvasok, mert egy vödör amnéziás aranyhal lakik a fejemben. Van új dobtanárom, tök jó, például egész óra alatt ott van a teremben, és hallgatja, mit csinálok. Azt gondolnám persze, hogy ennek alapnak kéne lennie, de az előző szakember ezt a szintet nem igazán ugrotta meg - na de most! Komolyan motivál, hogy odafigyel rám, mintha tényleg érdemes lenne csinálnom! Őszintén, minél többet gondolkozom az egészen, annál jobban bosszant az előző tanárom viselkedése. És annál jobban értékelem a mostanit, még akkor is, ha majdnem kétszer annyiba kerül. Közben gillzék bevettek a Pyobába, mint dobost, nagyon vicces, szerintem mindenki jobban tud nálam dobolni az együttesben, csak inkább mást szeretnek csinálni. Szerencsére nincsenek velem szemben nagy elvárásaik, de majd fejlődöm ügyesen. Ha már kicsit stabilabbnak érzem a tizenhatodos csodákat, amiket most tanulok, elkápráztató új trükköket fogok villantani, de egyelőre vannak még problémák a mozgáskoordinációmmal. Végtelenül furcsa érzés volt amúgy az én koromban menni életemben először zenekari próbára, bár mostanra már megszokhattam volna, hogy a normák és az életem meglehetősen... laza viszonyban vannak egymással.
Az elmúlt két hónap amúgy nagyon eseménydús volt. Brutálisan túlszerveződött, mert túl sok kihagyhatatlan program került be épp csak nagyon szorosan, de még pont sikeresen egymás után fűzhetőre ebbe a szűk időbe, és hát kihagyhatatlan programok voltak. Először mentünk a céggel Svájcba, undorító idő volt, de azért egész jól sikerült az út, még nagynénémet is meglátogattam! Aztán voltunk Abaligeten Ciderfeszten, végtelen szerencsénk volt az időjárással, döbbenetesen finomakat ettünk és ittunk, és az egész hétvége valami meglepően tökéletes volt. Utána elmentem egy hétvégére Dublinba, hát ott nem volt szerencsém az időjárással, de Vidnél laktam és olyan jó volt látni! És voltunk fonalfesztiválon és dumáltunk tök sokat és annyira jó volt az egész! Aztán pár napra rá beleejtettem a telefonom a fürdőkádba, az nem volt tervezett program, és nem volt jó sem, de legalább négy-öt napra stabil programot jelentett, és rohadt sok pénzbe került. Ezen a ponton kezdtem kicsit frusztrált lenni, mert mindezt nyilván négy-öt nappal a kéthetes külföldi utazás előtt sikerült elkövetnem, mikor máskor. Közben legalább sajtoztunk egy jót Noizékkal, és végül sikerült összeszednem magam az útra is, csak a telefontöltőt felejtettem itthon, de telefont lehet tölteni a laptop töltővel is, úgyhogy ez sem volt tragédia. Ügyesen eljutottunk Brightonba, meglehetős ideggörcsök után, mert az utolsó három hétben két visszaigazolt szállást mondtak le alólunk? A másodikat az utazás előtt két nappal? Ott legalább rendesek voltak és kerestek nekünk új helyet, szóval volt hol aludnunk, de meglettem volna a stressz nélkül. Onnantól már csak a London-Párizs vonatjeggyel voltak felfoghatatlan problémák, mert Brighton után mentem tovább anyámhoz, na, hát az addigra oldódott meg, amikor már vettem az utolsó pillanatban egy repjegyet is aranyáron, mert nyilván hetvenkét órája nem költöttem elég pénzt különféle katasztrófákra. De minden jó, ha vége jó, átértem Párizsba, vonattal, utólag úgy érzem, jobb lett volna a repülő, akkor fel tudtam volna adni a csomagomat, és nem kobozzák el a kedvenc bicskámat a biztonsági ellenőrzésnél (eszembe juthatott volna, hogy a vonaton máshogy működnek a dolgok, de amilyen deatelefon-deaszállás-deavonatjegy agyfaszok közepette indultam otthonról, az a csoda, hogy nem egy kóbor kecskét vittem magammal bőrönd helyett). Anyámnál aztán már minden jó volt, néha az idő is, és a Cica többször is az ölembe hajtotta a fejét, és mintha elkezdett volna megtanulni dorombolni!!! Döbbenetes! A Cica eddig nem tudott dorombolni, eddig a maximum valamiféle asztmás sípolás volt, amit akkor csinált, amikor más macskák dorombolnak, de most már majdnem dorombol! Amúgy meg, hogy mit csináltunk Brightonban, elmentünk World Fantasy Conra, mert rájöttem, hogy sff conokra járni a világ legjobb dolga, és ez is nagyon jó volt, továbbra is fennáll, hogy sff conokra járni a világ legjobb dolga. És Brighton nagyon jó hely, pancsolni nem mennék oda, mert ezen a fajta kavicsos tengerparton bakancsban is borzalmas volt járni, de nem túl kicsi, nem túl nagy, szép, és van benne élet, a környéken pedig végtelen sok szép dolog, amiket mind nem volt időnk megnézni (nem mondom, hogy Adrian Tchaikovsky szebb volt, de mindenképp viccesebb). Most kicsit fáradt vagyok, és fáj megnéznem a bankszámlámat...
...és még mindig nem csináltam meg a teakávét és nem vettem be a vitaminjaimat. Megyek, szerzek felforralható vizet.
