a világ legértelmetlenebb dolgai

A második kesztyű prototípus közel tökéletesre sikerült, apró javítanivalók vannak még benne, például minden ujja 1-4 sorral hosszabb a kelleténél, és nem úgy kell majd bevarrni őket, ahogy elsőre csináltam, de hát ez apróság! Az alján a "csipkés" rész szándékosan ilyen, ez volt a leggyorsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy befejezzem, igazából csak a színvilághoz nem illik, Sajnos közben rájöttem, hogyan tudnám ugyanezt nagyon egyszerűen hosszában csíkosan megkötni, és most közel leküzdhetetlen késztetést érzek egy hosszában csíkos, ötujjas kesztyű előállítására. Nyilvánvalóan semmi szükségem rá, és a világ sem lesz tőle gazdagabb, csak az agyam viszket tőle, mint egy szúnyogcsípéstől.

A legutóbbi sapkakezdeményt hatszor kezdtem el és fejtettem fel teljesen, és még mindig nem jöttem rá, hogyan működne (azaz pontosan tudom: vastagabb fonállal, de ha valamit, hát további fonalat garantáltan nem ér ez meg nekem), most kicsit szomorú vagyok, mert a hosszában csíkos kesztyűt leszámítva (és arról lebeszéltem magam) épp nincs új érdekes elképzelésem, amit ki akarnék próbálni. Nagy eséllyel az már a horgolás területe lenne, de az meg túlságosan is kötetlen, ott végképp bármit meg lehet csinálni, és nekem jót tesz, hogy a kötőkeretnek elég szigorú határai vannak, amiket ki kéne játszanom.

De így nézett ki a sima ötujjas kesztyű és a kétoldalas mintás sál (amit azóta felfejtettem, hogy sapkát kössek a fonálból, de aztán azt is feladtam).