Eddig az év egyik nagy felfedezése az volt, hogy a piskóta szó valójában a biscuit változata, és hogy az általános ruhanemű görögül is ruha. Ez még annál is meglepőbb és vicesebb, mint amikor az Akropolisz Múzeumban szembesültünk vele, hogy a pikszis görögül is pikszis, és.ezek szerint ez sem valami félpalóc tájszó, mint addig hittem. Már a félpalóc tájszavaknak sem hihetek.
apró lépésekkel
Egyébként a probléma egyik gyökere valószínűleg az, hogy most már évek óta van valami esti nyilvántartós és némileg napló jellegű rutinom, amit persze hullámzó mértékben végzek el, de hát innentől kezdve egyszer már leírtam valahova, hogy mi történt, és nehéz magam arra motiválni, hogy máshova is írjak róla. Valamint egy kalap alatt végzek ún. gondolkozást is, hogy például mitől vagyok hülye, egész sok érdekes észrevételre jutottam már az évek során, de hát ez sem támogatja, hogy a világgal osszam meg azokat a mélyreszántó eszmefuttatásaim, amiket egyszer már jól megosztottam magammal.
ez már nem vasárnap este, hanem hétfő hajnal
Kitaláltam, hogy gyakrabban fogok blogolni, erre azóta csomó borzalmas dolog történt, és nem akarok borzalmas dolgokról írni. Jó, persze történt egy csomó nem borzalmas dolog is, de azok meg többnyire nem érdekesek, szóval azokról meg azért nem érdemes írni, ah, hát nehéz ez így.
Van valahol egy félkész posztom arról, hogy mi mindent csináltam nyár elején, majd valamikor hozzáteszem a nyár további részét is, hogy legyen értelme (bár így utólag semmi más emlékem nincs a nyárról, mint hogy izzadok, vagy besötétített, légkondicionált szobákban próbálok túlélni, és tényleg úgy érzem magam, mint egy inverz sarkkutató, aki az örök tél nyár fogságában ragadt). Mondjuk tényleg főleg ezt csináltam.
Azóta persze már ősz van, sőt, lassan tél, és olykor kifejezetten hideg. Pénteken akkora telihold volt, mint egy tányér, és végre sikerült kijutni erdőbe teliholdat nézni, és az mindig jó. Álmomban kiváló fesztiválokon járok, ez már csak azért is előny, mert ez idén ébren kimaradt, és a koncerteket sem tudom már úgy átélni... bár szerintem utóbbi leginkább azért lehet, mert nem Primordial koncertekre járok és Life of Agony-ra (esetleg New Model Army-ra), és hát minden más csak koncert, nem katarzis. Minden vasárnap elhatározom, hogy jövő héten lefekszem időben és legalább negyedórát gyakorolom a dobot és írok és rajzolok is, és ezt persze minden héten mind nem csinálom.
Még mindig nem jöttem rá, milyen színűre fessem a hajamat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)