Most süt a nap, és ez a központilag túltolt távfűtéssel együtt rendes nyári hőséget okoz itt nálam, csak szerencsére ezúttal használ, ha kinyitom az ablakot. Azért jobb lenne nem az utcát fűteni, de ha ez van, hát ez van, legalább süt a nap, és nem kell azonnal belehalnom a depresszióba.
A szabadidőm nagy részét azzal töltöm, hogy kötögetek (még egyik nagy projektemet sem fejeztem be, mert persze párhuzamosan elkezdtem hármat - ezért jó, ha sok különböző kötőkerete van az embernek - és mindegyik projekt amúgy is több részből áll), vagy őszintén megdöbbenek, amikor duolingón sikerül összehoznom egy nyelvtanilag helyes francia mondatot (magamtól elég pongyolán kezelném ezt a hova-kerül-a-határozó, illetve milyen-nemű-a-főnév dolgot). A walesi könnyebb, mert ott csak az applikáció ismétlődő példamondatait ismerem, és nem kezdek őrjöngeni időnként, hogy "mi ez a hülyeség, ezt így még életemben nem hallottam, pedig elég sok francia szöveg átfolyt már a fülemen", illetve nincs a főneveknek nemük (de az igeragozás rejtély, és a különféle mássalhangzó gyengüléseket sem sikerült még megfejtenem, pl. mikor lesz az m-ből v, valamint nehezen kezelem, hogy az írott u az kiejtésben i, MU EZ).
Reggel voltam vérvételen, annyi különféle kémcsövet kellett belőlem feltölteni, hogy a nő megkérdezte, kutatásban veszek-e részt, de nem, az immunológus akar kideríteni valamit. És kaptam tüdőgyulladás elleni oltást, mert szerinte az nekem pont nagyon hasznos. Ilyen hamar sem kezdett még el fájni a karom oltás után, pedig az elmúlt években azért kaptam párat (most utólag elolvastam, milyen mellékhatásokra számíthatok, és azt hiszem, a mai nap nem az élvezetekről fog szólni).
