Újabb húsvét kipipálva, AstraZenecát hozott a nyuszi, most két-három hétig nyilván minden eddiginél idegesebb leszek, hogy jaj, csak nehogy most kapjam el, aztán pedig június végéig nyűgös, hogy miért várjuk ki a tizenkét hetet a két dózis között. De persze mindenek előtt örülök, azt hittem, május közepéig esélyem sem lesz oltást kapni, erre a körzeti orvos már másnap felhívott, hogy lenne időpont, amint megkapták a listát arról, ki regisztrált a körzetükben (oké, reggel 8-kor hívott egy durván alváshiányos hét végén, és aztán képtelen voltam visszaaludni, szóval ebéd után szó szerint bealudtam az asztalnál). Voltam két napot nővéreméknél is, nagyon jó volt, de azt hiszem, mindenkinek kellett volna még pár nap, amikor csak alszik (és nem az asztalnál vagy a tévé előtt, ahogy tettük).
Na, valami kezd beütni, vagy az oltás mellékhatása, vagy a havazós hidegfront, megyek is felborulni, aztán remélhetőleg nemsokára délcegebb formában térek vissza.
