az oké, hogy én nem ismerem a naptárt, de a természet sem

Igazi tavasz van, napsütés, világító zöldekkel és ezerféle rózsaszín fával, időnként nem értem, hogy miért viszket estére úgy a szemem, hogy a legszívesebben kikaparnám, aztán eszembe jut, hogy tavaly pont ilyentájt jöttem rá, hogy allergiás lehetek, szóval... pollen. De olyan gyönyörű minden, a színek, a fények, már csak az kéne, hogy mindez valamikor olyankor történjen, amikor épp nem munkaidő van.

Pár napja még tél volt, télikabátban, sapkában, kesztyűben fáztam, és roppant értetlenül néztem a bimbódzó orgonabokrokra, mert annyira nem úgy tűnt, hogy ennek itt volna már az ideje. Én elvoltam azzal is, olyan hosszú ideje sétálok már minden nap télikabátban, sapkában, kesztyűben, hogy fel sem tűnt, mennyire nem illik a virágzó tulipánokhoz. Most újra kell majd gondolnom a sétálóruhámat, mert az még oké, hogy kabátzseb helyett végig a kezemben legyen a telefon, de nem minden hátizsákomon van könnyen elérhető hely a kézfertőtlenítőnek. Kenguruzsebes kapucnis pulóver, azt hiszem, ez lesz a megoldás. Miért ilyen bonyolult az élet.

Néha gondolkozom rajta, hogy be kénez fejezni a tavaly Dragon Age: Inquisition játékot, vagy kezdeni egy újat, mert annyira élveztem bóklászni a pályákon, de ahhoz is fáradt vagyok vagy, és nincs időm sem (túl sokat sétálok, a gyaloglás rengeteg időt elvesz). Jó lenne már egyszer kipihentnek lenni, de néha nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán képes vagyok-e még ilyesmire.

De legalább péntek este van, és holnap alhatok, ameddig jólesik!

szentségtelen dolgok

Azt nem tudom, hogy az oltást okoljam-e még érte, vagy már a rohadt időjárást, de most eszembe jutott a töltött káposztás pizza, és azt akarok enni.

Persze az is lehet, hogy négy óránál többet kellett volna aludnom éjszaka, de azt pontosan tudom, hogy ezért az időjárást kell okolnom.

a változatosság kedvéért szenvedek

Éjszaka aztán megjött a hidegrázás is, és a szerencsétlenkedés a három éve vett, fülbe dugós lázmérővel, amivel még soha a hőemelkedésig sem jutottam el, és ezért elfelejtettem, hogy sípol, ha baj van - komolyan nem értettem, mi történt, amikor csak visított, ennek is pont most kellett elromlania, gondoltam, aztán megnéztem a számokat, és szép lassan összeraktam, mi történhetett. Bevettem egy gyógyszert, felvettem egy meleg pulóvert, és reggelre legalább a láz elmúlt - a fejfájás pedig akár a hidegfront miatt is lehetne, és az aluszékonyság is, azt hiszem. A teljes agyhiányhoz pedig már hozzászoktam az elmúlt négy hónapban.

húsvéti nyuszi

Újabb húsvét kipipálva, AstraZenecát hozott a nyuszi, most két-három hétig nyilván minden eddiginél idegesebb leszek, hogy jaj, csak nehogy most kapjam el, aztán pedig június végéig nyűgös, hogy miért várjuk ki a tizenkét hetet a két dózis között. De persze mindenek előtt örülök, azt hittem, május közepéig esélyem sem lesz oltást kapni, erre a körzeti orvos már másnap felhívott, hogy lenne időpont, amint megkapták a listát arról, ki regisztrált a körzetükben (oké, reggel 8-kor hívott egy durván alváshiányos hét végén, és aztán képtelen voltam visszaaludni, szóval ebéd után szó szerint bealudtam az asztalnál).  Voltam két napot nővéreméknél is, nagyon jó volt, de azt hiszem, mindenkinek kellett volna még pár nap, amikor csak alszik (és nem az asztalnál vagy a tévé előtt, ahogy tettük).

Na, valami kezd beütni, vagy az oltás mellékhatása, vagy a havazós hidegfront, megyek is felborulni, aztán remélhetőleg nemsokára délcegebb formában térek vissza.