hétvégém dióhéjban

Inktoberre kitűzött saját terveimet teljesítettem, sőt, meg is haladtam (egyelőre csak egy csomóval, a véletlenül felülírt, sokkal-sokkal jobban sikerült változat helyett). Az idei NaNoWriMo első hivatalos eseményét, a Preptober kis felkészülő-találkozóját sikeresen túléltem (néhol még irányítottam is az eseményeket, néhol csak ültem, és azon gondolkoztam, mikor és miért illik felnőtt emberekre rászólni), és még kirándulni is voltunk őszi napsütésben! Ujjatlan pólóban ettem a sült kolbászt, ittam mellé a dobozos sört, és még izomlázam is lett a felfelé kaptatástól!

Most már csak kavicsokat kell szereznem valahonnan, ezen a ponton az is opció, hog ybemegyek egy dekorboltba és pénzért veszek.

zsong

Az ugró szarvasokról sokkal bénábbak lettek a csomók, mint vártam, de pont nem az agancsuk miatt, pedig azt hittem volna. Nem baj, már csak két csomó van hátra (ugró nyuszik), és egy NaNoWriMo színező, az mondjuk inkább lesz érdekes, mint bármi.

A szerdai szünnap nélkül valószínűleg annyira sem lennék üzemképes, mint amennyire amúgy épp nem vagyok, most leginkább csak repetitív, manuális feladatokra fogékony az agyam, és puzzle-t kirakni, az összetettebb gondolkozás nem megy. Hah, nyilván egy egész (kicsi) projekt tesztelését kéne épp megterveznem, leírnom és lebonyolítanom! De legalább kitaláltam, mire cserélem le a telefonomat, amit másfél hónapja ejtettem kijelzővel a kockakőre (két méter magasról), már csak arra kell rájönnöm, mikor, és persze összeszedni magam, hogy kisebb összeomlás nélkül átvészeljek egy olyan nehéz és bonyolult szociális interakciót, mint a telefonvásárlás.

Ennek örömére (és ráhangolódásul) meg is hallgattam a Jupiter elektromágneses és egyéb rezgéseiből generált "zenéjét" (bár igazából a Vénusz tetszik a legjobban). Közben a szférák zenéjétől függetlenül azt is sikerült végre megértenem (elolvasnom), mi a különbség a fehér zaj és a rózsaszín zaj és a barna zaj között, ha hozzáveszem a binaurális théta-delta csodákat is, most már elképesztően sokféle monotonitással tudom tükörsimára csiszolni az agyamat.

az, kivan

Ma kezdtem az új projekten, hülye vagyok a mindenhez is, vagy csak nem tudok ráhangolódni, nincs agyam új dolgokat felfogni éppen. Ehhez képest összesen két hetem van rá, hogy megértsem, minek hogyan kellene működnie (a "nem tudom, az nem volt specifikálva" már nagyon sokszor elhangzott, és nem segít a helyzetemen), aztán erről teszteseteket írjak (majd én eldöntöm, nekem melyik működés tűnik helyesnek) és mindent végig is teszteljek, és találjak hibákat (amihez hasznos lenne tudni, hogy működik, már azon túlmenően, hogy ha az egyik lap nem tölt be, az nem jó), és erről közben végig három formátumban jelentgessek is, rendesen (és mellette dolgozom még egy másik projekten is, de az már nem is hab a tortán, csak a kandírozott cseresznye a hab tetejére ejtve).

Nagyon fáradt vagyok, az a fajta annyira undorítóan fáradt, amit hol a rosszulléttel keverek össze, hol a szerelemmel. Ilyenkor jobb lenne csak fiktív emberekkel találkozni, mert még kishajós rumot is egészségesebb összekeverni a tojáslikőrrel, mint dolgokat a szerelemmel; aludni akarok három napot egyfolytában, és örülnék, ha nem fájna a stressztől mindenem. Mármint a nyakamtól a talpamig minden, de tényleg. Nem szeretem ezt a kis stresszgombócot, ami mostanság vagyok, amin nem segít, hogy most jön a cég éves "körbe-visszajelzünk napi négy emberről írásban anonim, heti hárommal négyszemközt, kölcsönösen" hónapja, és komolyan, hát már attól szorongásos rohamaim vannak, hogy nekem kikről kell írnom, arra már gondolni sem merek, rólam kik és miket szednek majd össze.

Meh. De legalább hétvégén sütött a nap, láttam málnát legelő kutyát, volt New Model Army koncert, és elkoktéloztuk a múltkori nyereményünket, és ha háttérzajként nem zörögte volna végig az egészet a mocskos szorongás és a kialvatlanság keveréke, talán valóan élvezni is tudtam volna az egészet.

(Az új csomók viszont egész szépek lettek. Az is , amit véletlenül és pótolhatatlanul felülírtam a következővel, de hát ilyen az élet kimerültség.)

csomó csomó

Módosítottam a koncepciót, egy állat, két csomó (egy négyzetes, egy kerek), egész hétvégén csomókat rajzoltam, ez a legjobb dolog a világon, az agyamat is tisztíccsa. Eddig három csomó van, amelyik kifejezetten kuszára és rondára sikerült, a többivel egész elégedett vagyok, a kisebbekkel jobban (ott nagyobb eséllyel el tudom kerülni, hogy úgy nézzenek ki, mintha csak a képernyőre öntöttem volna egy tál spagettit), íme néhány.

Azért persze a csomókon kívül is van élet, szombaton elmentem megnézni a visszatelepülő expatot (megnőtt a haja: nem tudom, hogy a lengyel borbélyok számlájára írjam, vagy tudatos döntés eredménye), vasárnap pedig régi barátokkal írtunk, majd vettünk részt kocsmakvízben. Továbbra sem szeretem a kvízjátékokat és a kompetitív szórakozás egyéb formáit, olyankor különösen nem, ha a válaszok egyharmadát sem tudom (pedig tájékozott embernek szeretem hinni magam). Este még egy koncertre is eljutottam, ami részemről kiérdemelte a világ legunalmasabb haknija címet - nem volt rossz, azt a szintet sem érte el; ha nem vagyok olyan álmos, valószínűleg a végtelenségig el tudtam volna hallgatni bármiféle érzelmi reakció nélkül. Így viszont egy ponton ránéztem az órámra, és úgy döntöttem, aludni mégis kellemesebb.

Szombaton egyébként volt egy igen érdekes beszélgetésem is egy egészen addig vadidegen nővel, aki szintén expat-nézőbe érkezett, és egy pohár bor mellett hirtelen nagyon sok mindent elmesélt nekem az életéről. Érdekes volt, meg egy sor idegesítő dolgot elég más megvilágításba helyezett a saját életemben is, ó, hát akkor értem, egyrészt megnyugtató, hogy nem csak én nem tudom érzelmileg kezelni ezt az öregedés dolgot, másrészt az emberi lét még annál is sokkal szánalmasabb, mint gondoltam. De komolyan, és akkor még észre sem vettem az újabb ráncot a szám sarkában.

Ó, viszont arról sem írtam még, hogy voltam Pozsonyban, nyilván azon a hétvégén, amikor őrült hideg volt és hatalmas szél, és szombaton még az eső is esett. Szombat este felmentem az UFO tetejére, hát majdnem lefújt a szél. Utána a fenti panoráma-étteremben vacsoráztam, és azért kellett három deci sör és egy fél hamburger, hogy ne rezzenjek össze, ahányszor egy erősebb szélroham dob egyet a egész építményen. De azért szép volt. És vasárnapra a nap is kisütött, fényesen, ragyogóan, csak hát a szél... illetve a fagylaltos-karamellás kürtőskalács, ami nagyon jól nézett ki, nagyon finom is volt, de olyan masszív cukorsokk, hogy estig rosszul voltam tőle.

csomó, minden

Kicsit fáj az agyam az álmosságtól, még a múlt hétről hoztam, amikor hétköznap sikerült egy teljes adag alvást eldobálnom apránként, és hétvégén sem nagyon tudtam belőle visszapótolni. Undorítóan, rettenetesen álmos vagyok, pedig rajzolni szeretnék (rajzolni kéne), és írni is, és néha mosni és vásárolni sem ártana, akkor sem, ha azokat amúgy nem szeretnék kifejezetten.

Vettem gyömbért, fényesebb a héja, és érdekes kékes-zöld gyűrűk vannak benne, ahogy felszeletelem, valamint az íze is élesebb, kámforosabb.. Először jól megijedtem, hogy meghalok mind egy szálig, aztán rákerestem, hogy csak más fajta gyömbér. Nem kell kidobni, az van benne, ami a lilakáposztában és a vérnarancsban is, most legalább másfél heti adag gyömbérem megmenekült, ráadásul ez a változat jobban is ízlik nekem (és tovább bírja összeszáradás nélkül, úgy nézem).

Most, hogy már senki sem fogja kidobni a kék gyömbért, kicsit naplóskodom is, bár ahhoz nem ártana tudni, hol tartottam. Néha találkozom barátokkal, néha írunk, néha borozunk, és olyan is van, hogy közben ők nagyobb közönség előtt okosakat mondanak.

Néha szerveznénk a novemberi NaNoWriMót, de a szeptember közepén, erősen háromnegyedkész állapotban feltett új oldal olyan szinten akadályoz benne minket, hogy az nem igaz - például a hírlevél funkció még mindig nem működik, és a résztvevőket nem tudjuk semmiről sem tájékoztatni... igazán baráti így három héttel kezdés előtt, különösen, hogy októbere is terveztünk programokat. Meh. Mondjuk igazán csak én pörgök bármin, a másik két szervező kissé eltűnt az éterből, amit nem teljesen értek, de hát legfeljebb idén majd nem lesz semmi sem... végül is nem szükséges, hogy bármi legyen, az ötvenezer szót úgyis elengedett kézzel kell megírnia mindenkinek.

Inktober, az inktober kapcsán már nem is vagyok benne biztos, hogy csinálom-e, vagy csak az számít, ha a megadott kulcsszavak listáján megyek végig, ami még annál is kevésbé inspirál, mintha az aznap talált hibákat kéne lerajzolnom (PIN oldalon nem jön fel a billentyűzet; a visszaigazoló pdf-ben nem sorolták fel az összes csatolmányt). A tavalyi nagyszabású, azonnali bukás után idén tarthatóbb célokat tűztem ki magam elé, egyik nap rajzolok egy állat-sziluettet (illetve most először embert is), másik nap ezzel az új rajzzal csinálok egy csomót, egyelőre jól állok, van öt alapom, öt csomóm, és csak egy részük rohadt béna, de hát csomóknál ez sajnos mindig előfordul.

valami színes is legyen már

Teljesen össze-vissza képek az augusztusi nyaralásról, Liverpool-Dublin-London, jobban mondva Liverpool, Port Sunlight, Chester, Southport, Dublin, Glendalough, Kilkenny, London, semmiféle sorrendben.