Mindig elkezdek posztokat írni, de aztán másfél bekezdés után történik valami (munka, élet), és mire folytatnám, már nem aktuális (meggyógyultam, elmúlt) és ez frusztráló is lehetne, ha nem lennének ahhoz is túlságosan szétesve, hogy a munkán és a történelmen kívül bármi igazán durván befrusztráljon.
Dolgok.
Szombaton volt tíz éve annak, hogy elkezdtem dolgozni a mostani munkahelyemen, az első másfél hónapban abban sem voltam biztos, hogy a próbaidő végéig életben maradok, és már hosszabb ideje elég felemás érzéseim vannak, mert a projektet és a közvetlen munkatársaimat nagyon szeretem, de rengeteg más dolog (fizetés, meg az ezzel kapcsolatos teproblémád-pontleszarom kommunikáció a kisfőnöktől) végtelenül kiakaszt. A munkakeresést megnehezíti, hogy esélyesen nem ebben a különösen förtelmes szellemi és lelki pöcegödörben kéne új helyet találnom, döbbenetes, hogyan tudja hónapról hónapra lejjebb küzdeni magát ez az ország - de akkor hova? Merre? Öreg és fáradt és szomorú és gyáva vagyok ahhoz, hogy nekiugorjak egy teljesen új világnak. Persze ahogy a világ épp áll, igazából mindenhol baromi ijesztő, és egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz még sokkal ijesztőbb pillanatokon belül itt is, szóval hát. Nem jó időszak ez most gyávának lenni. De szerencsére nem kényszer, hogy hirtelen lépjek, ha akarom, vergődhetek még egy darabig, ha sikerül, pihenhetek és gyűjthetek erőt a feladathoz.
Valamikor másfél hete olyan szinten elegem lett a hajamból és hogy mindig és egyre gyakrabban leizzadom (helló, hormonális változások!), hogy eldöntöttem, innentől mindig simán hátranyalom, szebb úgysem leszek tőle, igazából a fejemből is elegem van, szóval csúnyább sem. Azóta mindig hátrafésülöm, határozottan nem az esztétikum csúcsa, de soha többet nem kell rajta gondolkoznom. Ez nagyon nagy változás, utoljára valamikor 18 éves korom körül történt, hogy egyik napról a másikra eldöntöttem, eddig középen választottam el a hajam, de mostantól jobboldalt fogom, és nagyjából 32 évig ez maradt. De most amúgy is annyi nyomorult változást kell megszoknom az öregedés kapcsán (a kötőszöveteimnek hirtelen nagyon megtetszett ez a gravitáció dolog), annyi mindent el kell engednem az énképemből, hogy valahogy el fogok tudni búcsúzni attól a heti másfél órától, amikor a széttaposott madárfészek helyett épp bájosan göndör a hajam.
A hétvégén megpróbáltam beüzemelni a privát laptopomat, és teljes meglepetésemre egész jól működött, gyorsan bele is toltam húsz óra Baldur's Gate-et, a kérdés már csak az, emellett hogyan fért bele két kisebb kirándulás is a napfényes koratavaszi erdőben, és mennyire fogom tudni megállni, hogy munkanapokon ne játsszak az alvás rovására? A partihoz továbbra sem kötődöm, és még mindig a nagyon távolról (sem sokban) hasznos, 2nd edition AD&D-s emlékeim alapján próbálom kitalálni, mit hogyan kéne, ennek eredményeképp Gale szinte kizárólag Magic Missile-t (nagy ritkán Fireball-t) használ, és ez garantáltan a legkevésbé hatékony felhasználása egy varázsló képességeinek. De legalább sikerült megtalálnom, hogy a karakterem egy Arcane Trickster Folk Hero, akit semennyire nem sikerül harcra optimalizálnom, viszont az indokolatlanul magas karizmája miatt elképesztően idétlen helyzetekből kibeszéli magát (ha már az alaptörténet furcsaságain túl is rendre elképesztően idétlen helyzetekbe keveredik, világcsalóhoz illő kíváncsisága miatt). Az egyetlen dolog, ami egyelőre működik, az az, hogy úgy kezelem a játékot, mintha egy nagyon furcsa Dragon Age lenne, és őszintén, ezen a ponton még sokkal jobban emlékeztet az Inquisitionre, mint a Veilguard tette. Aztán gondolom, ha kijutok a Hinterlandsről vadon erdőből meg a Fallow Mire-ből Shadow Cursed Lands-ről (tudom, tudom, minden fantasy világban megvannak ezek a helyszínek, és Faerûn bőven van annyival régebbi Thedasnál, hogy az ihletődések is fordítva lehettek (de őszintén, mit tudom én, mink annak idején Krynnen csapattuk)), majd hirtelen minden más lesz... és ha igen, akkor remélem, továbbra is tetszeni fog.
Hasznosabb dolgokkal is foglalkozhatnék, persze, de az agyamat megeszi a történelem, és amit esetleg meghagyna, azt bedarálja a munka.
Valaki adjon nekem nyolc óra díszdobozos alvást és/vagy egy másik világot.
