Ma több változatban és izgalmas részletekben azt álmodtam, hogy el kell jutnom Londonba vonattal, és természetesen ezt sem értem, nem akarok Londonba menni, és pláne nem vonattal, létezik repülő. Néha szeretném tudni, mi van a fejemben, amikor azt hiszem, épp üres.
Húsvétkor voltam Belfastban pár napot, a városból nem sokat láttam, de nagyon érdekes beszélgetéseket hallgattam meg az EasterCon keretében science fiction, fantasy és horror témában. Rájöttem, hogy szeretek ilyen programokra járni. Utána meglátogattam nővéreméket Spanyolországban, rengeteget játszottam a kutyákkal, és néha csak körbejártam és élveztem a virágzó citromfák illatát.
Ott voltam a nagy áramszünet alatt, amikor a teljes Ibériai félszigeten és Dél-Franciaországban elment az áram és az internet. Nálunk nem nagyon voltak belőle nehézségek, ennyi idő alatt még kényelmetlenségek is alig, de nekem személy szerint eléggé megrázta az amúgy sem sziklaszilárd biztonságérzetemet, mert nem lehetett tudni, meddig tart, és mekkora károkat okoz. Így, hogy nem egész tizenegy órát voltunk áram és internet nélkül, jó időben, kertesházban, úgy, hogy este kilenc után sötétedett csak be, volt gáztűzhelyünk, tudtunk főzni, volt víz, volt étel - így nem volt igazából gond. De ha egy nappal tovább tartott volna, már nem lett volna olyan megnyugtató a helyzet, és igazából nem lehetett tudni, hogy tényleg sikerül-e hat-tíz óra alatt helyreállítani a rendszert. És hát minden előrejelzés szerint ezekre a helyzetekre fel kell készülnünk, még az általam hallott és olvasott, legoptimistább becslések szerint is 2028-29 magasságától mindenhol számolni kell már két-három napos áramkiesésekkel. Egyes emeletes házakban ez jelentheti azt is, hogy nincs víz, télen nincs fűtés. Spanyolországban sok boltnak volt saját generátora, úgyhogy egy ideig lehetett még vásárolni - de csak készpénzzel. No mindegy, lehet, hogy tényleg érdemes pozitívabban állni a jövőhöz, talán majd ha egyszer aludtam eleget.
